Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
méteres víz borította, a Dunán történő átkeléskor a rögtönzött szükséghíd majdnem elszakadt, s meg kellett erősíteni). A hozott erősítés ekkor már nem sokat segíthetett. A cs. kir. fősereg ekkor már visszavonult Győr felé, a kihajszolt huszárlovaktól pedig nemigen lehetett hatásos üldözést várni. Poeltenberg ekkor már egy napja a VII. hadtest parancsnoka volt. Ennek megértéséhez azonban egy hetet vissza kell napoznunk a naptárban. A hadsereg még a Garam partján állott, s az átkeléshez készülődött, amikor a lévai főhadiszállásra két futár érkezett Debrecenből. Egyikük, Ludvigh János, szepesi kormánybiztos, másikuk Fekete László, Kossuth titkára. Mindketten Kossuth egy-egy levelét hozták Görgeinek. Emellett ők tudatták a tisztikarral, hogy április 14-én a magyar országgyűlés Kossuth javaslatára kimondta Magyarország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását. A főhadiszálláson ekkor a vezérkar tisztjein kívül főleg a III. hadtest tisztjei tartózkodtak, s a hír nem aratott osztatlan tetszést. A hírt hozó Ludvigh János amiatt aggódott, hogy a VII. azaz Görgei volt hadtestének tisztikara hogyan fogja fogadni a hírt. Itt azonban nem tudunk komolyabb elégedetlenségről. Egyetlen kivétel akadt: maga a hadtestparancsnok, Gáspár András tábornok. Nem tudni, hogy valóban politikai érzelmei miatt távozott-e a hadtest éléről: mindenesetre Görgeihez intézett, április 24-én Perbetérői írott beadványában köszvényes fájdalmai miatt kért békealkalmazást. Görgei még aznap elfogadta a kérést, s Poeltenberget bízta meg a hadtest parancsnokságával. Poeltenberg másnap jelentette, hogy átvette a hadtest parancsnokságát. 78 Komáromtól Komáromig A tavaszi hadjárat győzelmei után a magyar hadvezetés úgy döntött, hogy visszaveszi Budát, s a nyugati határ felé visszavonuló cs. kir. fősereg szemmel tartására csak egy hadtestet indít. Ez a feladat Poeltenbergre hárult. A feladat nem volt könnyű, hiszen a hadtest állománya a kikülönítések és a Kmety-hadosztály távolléte miatt alig haladta meg a 9000 főt. Segítségül csupán a komáromi erődből kikülönítendő csapatokra számíthatott. Poeltenberg feladata az volt, hogy hadtestével nyomuljon előre Győrig, és szállja meg a Rába-vonalat. Ha az ellenség nem ürítette volna ki Győrt, s nem mutatkozna remény arra, hogy ki lehet onnan vetni, akkor Poeltenberg vonuljon vissza Gönyűig. Az első magyar huszárjárőr május l-jén vonult be a cs. kir. csapatok által kiürített Győrbe, majd május 2-án délelőtt fél 12-kor egy osztály huszár élén Poeltenberg is megérkezett a városba. Ezt követően hadtestének állandó készenlétben kellett lennie. Május 3-án Poeltenberg kiterjesztette csapatai előőrsi vonalát a Szigetközben Abda, Enese, Dunaszeg, Hédervár és Öttevény községekig. Május 5-én a hadtest elűzte az Enesén állomásozó cs. kir. előőrsöket. Este felé az a hír érkezett, hogy 600 könnyűlovas közeledik Zámoly felől. Poeltenberg riadóztatta csapatait, kiindult az ellenség ellen, s néhány lövéssel visszaűzte azt Hédervárig. Május 7-én Mosón és Öttevény között volt kisebb előőrsi összecsapás. Május 9-én Poeltenberg indult felderítésre Mosón felé, de kénytelen volt visszavonulni a túlerőben lévő ellenség elől. Jelentése szerint a Duna két partján kb. 40.000 főnyi ellenséges erő állomásozik. Riadó volt május 11-én is. Az ellenség hat század lovassággal, három zászlóalj gyalogsággal, 6 löveggel és 3 röppentyűvel Lesvár felé indult, de Poeltenberg csapatai 78 Ld. Gáspár ápr. 24-i és Poeltenberg ápr. 25-i sk. jelentéseit. MOL Görgei-ir. 1. doboz, és Poeltenberg Gáspár számára kiadott szabadságlevelét. HL Abszolutizmuskori iratok. Aradi cs. kir. rendkívüli haditörvényszék J13/24. csomó. 287. f.
