Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka

újabb előléptetésre kerül sor, amelynél - ha az előírás szerint történik - az a szerencse áll előtte, hogy alezredes lesz, mivel 1. őrnagyként rajta van a sor. Az ezredbe számfelettiként beosztott Farkas őrnagy azonban rangban 14 nappal idősebb nála, s megvallja, hogy becsü­letérzésén alapuló félelme, hogy, noha ő, Poeltenberg 1. őrnagy, az, idősebb rangja miatt elé­be állíttatnék, egészen elfogta e gondolatra. „Távol áll tőlem, hogy csekély szolgálataimat felhozzam, csupán az a megnyugtató öntudat tölt el, hogy mind szolgálati időm alatt, mind az ellenség előtt teljesítettem azt, ami erőmben állt, amelyről bizonyára közvetlen elöljáró­im is bizonyságot adnak; továbbá hogy teljes és igaz szívemből magaménak vallom a ma­gyar ügyet, s örömmel kockáztatom és fogom kockáztatni érte életemet. - Mostohaként bán­nának velem azért, mert német vagyok, vagy mert 20 éve, ebből 17 éve ebben az ezredben jól szolgálok? - Nem! az nem lehet! - és bízom Miniszter úrban, akinek ismeretes gondol­kodásmódja a biztosíték számomra, hogy félelmem alaptalan". Az érzelemtől átfűtött sorok után megemlíti, hogy Bárczay János, aki rangban utána állott, ma már alezredes. O azonban ezt soha sem éreztette vele, mert 20 éve bajtársak, s előmeneteléhez szerencsét kíván. De Farkas őrnaggyal más a helyzet. Őt alig ismerik, s nemigen jósolna neki kellemes állást az ezredben. Ha Mészáros figyelembe veszi kérését, nem kételkedik jövőjéről. Mészáros alighanem megértette a célzást. E hetekben egyik legfőbb törekvése amúgy is az volt, hogy az október folyamán megbomlott előléptetési rendet helyreállítsa. Ezzel ma­gyarázható, hogy december 1-én megszületett Poeltenberg alezredesi kinevezése. 27 Poeltenberg rövidesen megmutathatta, hogy rászolgál az előléptetésre. December 16-án a Duna jobb partján Windisch-Grätz főserege támadásba lendült, s szinte elsöpörte maga elől a magyar dandárokat. Parndorfnál Zichy Lipót gróf, őrnagy, dandárparancsnok a Vil­mos-huszárok négy századával szétvert két század dzsidást, „de azután csaknem elfulladt az ellenség túlnyomó sokaságában". A cs. kir. csapatok ezután a Szegedy Imre ezredes vezette gátai dandárt támadták meg, s annak egy része Miklósfalván át Mosón, másik része Nezsi­deren át Védeny, a Ferdinand Karger ezredes vezette dandár álláspontja felé vonult vissza. Karger délelőtt 11 óra tájban észlelte a szomszéd dandárokat ért támadást, mire a Nezsi­derben lévő 14. honvédzászlóaljat azonnal visszavonta Védenybe, s megindította csapatait Kazimir felé. Útközben több más alakulat is csatlakozott a visszavonuló dandárhoz, amely kb. négy gyalogos zászlóaljjal, 10 lovasszázaddal és 10 löveggel rendelkezett. Karger célja az volt, hogy mielőbb elérje Kazimirt, onnan ugyanis viszonylag egyenes út vezetett Mo­sonba, a kijelölt hátrálási pontra. A csapatok rendezése némi időt vett igénybe, így a hadosz­lop csak délután három óra tájban ért Kazimir elé, amit eddigre az ellenséges lovasság (két­két század vértes- és dragonyos) már megszállt. A Sándor-huszárok Poeltenberg vezette 1. őrnagyi osztálya megtámadta és visszaverte a dragonyosokat, majd a 14. honvédzászlóalj nyomult be a településre. Karger azonban - ahelyett, hogy a támadást folytatta volna ­visszavonta csapatait a falu mögé, hogy a többieket bevárja. Ezalatt az ellenség erősítést ka­pott, s a támadásra induló gyalogságot visszaverte. Ekkor Karger a Poeltenberg vezette századot és Kypke őrnagy két szakasz Vilmos-hu­szárját két löveggel a jobbszárnyra vezényelte, a balszárnyon Zámbelly Lajos százados há­rom század Sándor-huszárral haladt, középen pedig a gyalogság négy zászlóalja. Karger be akarta venni a falut, s a falu környékén lévő erdőből ki akarta űzni az ellenséget, hogy on­nan Szentpéteren át elérje Mosont. Zámbelly Lajos emlékirata szerint Poeltenberg azt az utasítást kapta, hogy verjen vissza minden ellenséges támadást, de csak akkor kezdjen táma­dásba, ha a többi csapatok elfoglalták a községet. Karger jelentése szerint a cél az áttörés 27 MOL HM Ált. 1848:10.415. A kézhezvétel napja dec. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom