Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
A dunántúli hadjárat 1848 őszén Az ezred egyes osztályai a magyar határ átlépése után Lamberg Ferenc gróf, altábornagy, pozsonyi hadosztályparancsnok, az ezred másodtulajdonosa utasítására letették az esküt a magyar alkotmányra. Az ezred két őrnagyi osztályát Pécsre indították. Az alezredesi osztályt Pozsony megyében hagyták, hogy az ottani szlovák lakosság mozgalmait megfékezze. A két őrnagyi osztály a fenyegető horvát támadás miatt szeptember elejéig Pécsett állomásozott. Szeptember 11-én, a horvát támadás megindulásának napján a Sándor-huszárok 1. őrnagyi osztály Inkén, a 2. őrnagyi osztály Istvándiban állomásozott. 16 Jellacic horvát bán csapatai (49.000 fő, 1902 ló, 48 löveg) szeptember 11-én több ponton is átlépték a Drávát, és benyomultak a Muraközbe, majd 14-15-én a Murán is átkeltek, s szinte akadály nélkül indultak Kanizsa felé. A szembenálló magyar sereg parancsnoka, Teleki Ádám gróf, vezérőrnagy nem merte vállalni a nyílt szembeszállást, ami katonailag tökéletesen indokolt is volt. Csakhogy Teleki semmifajta ellenállásra nem gondolt, sőt, még az megfordult a fejében, hogy vagy osztrák, tehát semleges területre vonul reguláris csapataival, vagy - ha Csány László királyi biztos nem gondoskodik csapatai ellátásáról - egyenesen átvezeti őket a bán táborába. A magyar tisztikar tagjai szeptember 14-én tanácskozást tartottak, amelyen elhatározták, küldöttség útján felszólítják Jellacicot: mutassa elő az őt Magyarország megtámadására felhatalmazó uralkodói rendeletet. Ha fel tud ilyet mutatni, a sorezredek semlegesek maradnak, ha azonban nem, akkor szembeszállnak a bán csapataival. Jellacic szeptember 16-án Kiskomáromban fogadta a küldötteket, s természetesen nem tudta előmutatni az uralkodói felhatalmazást. A küldöttség tagjai erre kijelentették: az első adandó alkalommal szembeszállnak seregével. 17 A magyar hadvezetés először Székesfehérvár környékén akarta feltartóztatni a bán seregét. Szeptember 26-án azonban a magyar sereg rövid utóvédharc után feladta a várost, s visszavonult a Velencei-tó északi partjára. Ide érkezett meg 27-én este a Sándor-huszárok Pozsony megyéből lerendelt alezredesi osztálya is. Móga János altábornagy továbbra sem érezte magát elég erősnek az ellenálláshoz, s a fővárost fedezendő, Martonvásárig akart visszavonulni. Szeptember 27-én. a képviselőház a dunántúli sereget a harc felvételére utasította. A szeptember 28-i sukorói haditanácson olyan szenvedélyes vita bontakozott ki, hogy már-már attól lehetett tartani, a magyar hadsereg harc nélkül felbomlik. A helyzetet Batthyány mentette meg. Javaslatára Móga vállalta, hogy ha Jellacic támadna, fegyverrel veri vissza a horvát sereget. Jellacic másnap megindította csapatait a pátkai és sukorói dombokon felállított magyar sereg ellen. 18 A bán, hadserege két és félszeres létszámfölényben lévén (48.000 embere volt, kb. 18.000rel szemben), azt hitte, hogy egy átkaroló támadással szétzúzza a magyar jobbszárnyat, majd a Velencei-tóba szorítja a magyar sereget. Rohamoszlopait azonban sorra visszaverték a magyar honvédek és önkéntes nemzetőrök, lovasságának támadása pedig összeomlott a többnyire frissen kiképzett magyar tüzérek pontos tüzében. A Sándor-huszárok hat századából csak 16 ZÁMBELLY Lajos, 1889. 174-175.; MOL Csány-ir. KLI 16., 275., ARADI Péter, 1972. 53. 17 A hadjáratra horvát szempontból ld. Hauptmann, Ferdinand, 1975. Magyarul a legjobb összefoglaló URBÁN Aladár, 1984. A tisztikar Jellacic-hoz intézett, dátum nélküli levelét magyar fordításban közli GELICH Rikhárd, é. n. I. 182. A küldöttségre ld. KLÖM XII 1003-1004. (a tisztikar nyilatkozata), HERMANN Róbert, 1995. 204-206. A Sándor-huszárok állomáshelyére ld. Polák Vilmos és MOL HM Ált. 1848:8940. 18 VENDREI Ferenc, 1888. 55. k. 399-402, 56. k. 67-68.
