Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
átkelését. Az ütközet későbbi szakaszában valószínűleg hadosztályánál tartózkodott, amelynek egyes alakulatai, így a 26. és a 47. hz, valamint a Lapinski-üteg kitüntették magukat. 66 Komárom felmentése után katonai és politikai megfontolásokból a magyar hadvezetés Buda visszafoglalása mellett döntött. A nyugati határszélre visszavonult császári csapatok után csak a lőszerrel viszonylag még jól ellátott VII. hadtest két hadosztályát küldték, amelyet a komáromi várőrség csallóközi előrenyomulása támogatott. A Felvidéket biztosító kisebb különítmények, s a VII. hadtest két hadosztálya kivételével a főhadsereg többi része Buda alá vonult, amelynél már ott tartózkodott a II. hadtest. Budát Hentzi vezérőrnagy védte közel 4.500 emberrel. A május 4-én kezdődő ostromnak a császáriak a vártnál tovább ellenálltak. Ezt a védők makacs ellenállásán kívül az ostromlövegek késése okozta, mivel Guyon tábornok vonakodott azokat kiszolgáltatni a komáromi várból. Végül május 21-én megtört a védők ellenállása. A komáromi ütközet után jelentős változás következett be a magyar hadsereg vezetésében. Görgeit felkérték hadügyminiszternek, aki azt elvállalta, de Buda bevételéig a hadseregnél kívánt maradni. Maga helyett helyettes hadügyminiszternek Damjanichot akarta Debrecenbe küldeni, ő azonban utazókocsijának kipróbálása során lábát törte. így Görgei végül Klapkát kérte fel helyettesítésére. Damjanich helyét a III. hadtest élén a tábornokká előléptetett Knezic Károly, míg Klapka helyét az I. hadtest élén Nagysándor József vette át. Még korábban a VII. hadtest élére a Függetlenségi Nyilatkozat miatt „beteget jelentő" Gáspár András tábornok helyére Ernst Poeltenberg ezredes került. Változások következtek be az egyes hadtestek hadosztályparancsnokainak a körében is. Április 30-án az I. hadtest két gyalogos hadosztályának parancsnokává a korábban is hasonló beosztásban tevékenykedő Kazinczy Lajos alezredest és Kiss Pál ezredest nevezték ki. Utóbbi korábban a III. hadtest egyik dandárparancsnoka volt, s Dessewffytől vette át a hadosztályparancsnokságot. Dessewffy a hadtest lovashadosztályának lett a parancsnoka, amelybe az 1. Császár-huszárezred 8, a 8. Coburg-huszárezred 4 százada és az 1. hatfontos lovasüteg tartozott. A lovashadosztály létszáma egy májusi hadrendben 1267 huszár és 144 tüzér 6 löveggel. 67 A IX. hadtest parancsnokaként Buda bevételével a magyar szabadságharc sikereinek csúcsára érkezett. A tavasz hadjárat során a magyarok az ország nagy részéről kiszorították az osztrák hadsereget. A sikerek azonban időlegesnek bizonyultak. Még tartott Buda ostroma, amikor egy minden eddiginél nagyobb veszély, az orosz intervenció képe kezdett kibontakozni. A Habsburgok a magyar katonai sikerek következtében fordultak az oroszokhoz katonai segítségért. A végleges szerződést az orosz beavatkozásról május 21-én kötötték meg. Ennek értelmében az oroszok közel 200.000 fős haderőt mozgósítottak a magyarok ellen, amelynek zöme - 120.000 fő - Galíciából szándékozott az országba betörni. A Buda ostromával eltöltött idő elegendőnek bizonyult az osztrák haderő újjászervezéséhez és Ausztria erőtartalékainak mozgósításához is. A magyar hadszíntéren számításba jöhető császári haderő június közepén közel 160.000 fő volt, amelyből 80.000 főt tett ki a Pozsony környékén elhelyezkedő főhadsereg, amelynek .parancsnokságát júniusban Haynau táborszernagy vette át. 66 HL 1848/49 24/58, 24/200, 24/201, 24/255, GÖRGEY Artúr 1988: II k. 34-36. o, KLAPKA György 1986: 224-229. o, HERMANN Róbert 1992: 157-159. o. 67 HL 1848/49 24/619, 50/156.
