Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
Magyarország 1849 májusára teljesítőképességének határára ért. Az országgyűlés által április végén megszavazott 50.000 újoncot június közepéig nem tudták kiállítani, és a kiállítottakat sem tudták rendesen felruházni és felfegyverezni. Az újoncokat is beszámítva a magyar hadsereg létszáma 1849 június közepén 172.000 főre tehető, amelyből a Görgei vezette feldunai hadsereg 62.400 főt tett ki. Görgei az osztrák és az orosz haderők egyesülése előtt támadásra szánta el magát a Vág mentén Pozsony irányába, de a június 16-i zsigárdi és a június 20—21-i peredi ütközetek a magyarok vereségével végződtek. Dessewffy nem vett részt a Vág menti küzdelmekben. A Klapka, illetve Görgei által vezetett hadügyminisztérium az ország különböző részein elhelyezkedő hadtestek és hadosztályok egységes irányítására törekedett. Ennek érdekében leváltottak több, a központi intézkedéseknek csak vonakodva engedelmeskedő, illetve beosztásának megfelelni nem tudó parancsnokot, pl. Guyon Richárdot, Perczel Mórt és Dembinskit. Helyükre és az újonnan felállítani tervezett magasabb egységek élére a tavaszi hadjáratban kitűnt, s mellesleg Görgei bizalmát bíró parancsnokokat neveztek ki. Dessewffy személye már május folyamán felmerült a kinevezési kombinációkban. A kiállítandó újoncokból, az alakulatok veszteségeinek pótlása mellett, egy 21.000 főből álló tartalék hadtestet is fel akartak állítani. Ennek a parancsnokságával Dessewffy szándékoztak megbízni és május folyamán Görgei előterjesztette tábornoki előléptetésre is Poeltenberg ezredessel együtt. Dessewffy tervezett beosztásával és rangjával szerepelt a Klapka által május folyamán készített, soha életbe nem lépett haditervben is: „A tartalék - Dessewffy tábornok egyik hadosztályával - Hadik - a Közép-Tiszánál, a másikkal - Pulszky Sándor - a Felső-Tiszánál foglal állást, itt teljesen szervezkedik és várja a hadügyminisztérium további rendelkezését. " Dessewffy ezen kinevezésére azonban nem került sor. Részben azért mert a tartalék hadtest kiállítása lassan haladt. Probléma támadt tábornoki előléptetésével is. A tartalék hadtest kiszemelt hadosztályparancsnokai - Gr. Hadik Ágoston és Pulszky Sándor - régebb óta voltak ezredesek, mint Dessewffy és Poeltenberg. Mellőzésük a tábornoki előléptetésben sérelmek forrásává válhatott. Klapka helyettes hadügyminiszterként a május 24-i minisztertanácson azon a véleményen volt, hogy: „Hadik és Pulszky mint régibb felterjesztés nyomán tábornokságra kinevezendő ezredesek a hátratételre nem méltók. " Kossuth május 25-én kikérte Görgei véleményét is a tábornoki előléptetésekkel kapcsolatban. Görgei erre május 28án meglehetősen ingerülten válaszolt: „Nekem Hadik és Pulszky ezredesek felől semmi véleményem sincs és nem is lehet, miután sem politikai jellemökröl semmi tudomásom, sem katonai tehetségeiket legkevesebbé sem ismerem, s a nevezett ezredes urak - nekem legalább soha semmi alkalmat nem nyújtottak, hogy tehetségeiket kitanulhassam. - Ha Klapka tábornok úr a nevezett ezredes urakat ismeri és ajánlja, ám tegyen a kormány amint jónak látszik; én csak azokat ajánlhatom, kiknek mind jellemök tisztasága, mind jeles tehetségeik felől személyesen meggyőződtem, s ez értelemben is cselekedtem, midőn Poeltenberg és Dessewffy ezredes urakat kiérdemlett előléptetésre ajánlottam. " Dessewffyt a vázolt előzmények után végül június 1-én tábornokká léptették elő. Azonban nem a tartalék hadtest, hanem a Felvidéken szerveződő LX. hadtest parancsnokságával bízták meg. 68 AIX. hadtest Dessewffy kinevezésekor csak papíron létezett. A kinevezését közlő rendelet szerint alárendeltségébe került a lengyel légió (3 zászlóalj, 4 század dzsidás, 8 ágyú), valamint az Ung, Bereg és Máramaros megyékben szerveződő hadosztály. Az előző parancsnokává Jozef Wysocki tábornokot, az utóbbiévá pedig Kazinczy Lajos ezredest nevezték ki. 68 KLÖM XV 392. o, HERMANN Róbert 1994: 982. o, HERMANN Róbert 1996: 84-85. o, HL 1848/49 29/41,29/244.
