Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka

őrnagyokat kiküldte a korábban készített határtorlaszok ellenőrzésére, valamint újabbak létesítésére. Irányi a megtett intézkedéseit és a rendelkezésre álló erőforrásokat nem tartotta elégségesnek a császáriak egyre valószínűbb betörésének elhárítására. November 22-én Irányi arra kérte az OHB-t, hogy: „ elegendő rendes katonaságot, avagy gyakorlott honvédeket mielőbb küldeni méltóztassék, mert ilyen környékünkön sehol sincs, s azon nem nagy számú fegyveres nemzetőrséggel, mely van, mint a nemzetőrökkel vitt csatázások mutatják, semmire se mehetnének. " Nem volt jobb a helyzet a környező vármegyékben sem. Boronkay Albert zempléni kormánybiztos lesújtóan számolt be megyéjéről november 20-án az OHBnak: „Nehéz az állás fegyveres erőt ott teremteni, hol se erő, se fegyver nincs...Ha már most az ellenség valósággal betörni szándékozik, mihez fog itt a különben csüggedező nép támaszkodni? A nemzetőrök lőfegyverek hiánya miatt még csak a gyakorlatokat sem akarják járni, - a dzsidákat melyekkel egy része el van látva, fegyvernek sem nézik. "

9 Az idézett jelentések kétségessé tették a sikeres ellenállást egy ellenséges betörés esetén. A riasztó hírek valósággá váltak. Schlik altábornagy vezetésével december 6-án közel 7.000 fős ellenséges hadoszlop áttört az eltorlaszolt Duklai-szoroson és benyomult Sáros vármegyébe. Dessewffy Arisztid katonai tevékenysége ettől kezdve 1849 február végéig a Schlik elleni küzdelemhez kapcsolódott. Schlik csapatai elől a szorosok szemmel tartására kirendelt nemzetőrök és honvédek Kassa irányába vonultak vissza. Pulszky ezredes a Kassa előtti budaméri hegyszorost tartotta az egyetlen helynek, ahol a siker reményében veheti fel a küzdelmet a császáriak ellen. Ide lettek rendelve Zemplén, Borsod és Abaúj vármegyék mozgósított nemzetőrségei, valamint a térségben szerveződő 20. és 42. hz-k. Schlik jobb szárnyának fenyegetésére Kassa felé rendelték a szepesi mozgósított nemzetőröket és az ott szerveződő 19. hz is.

10 A Sáros vármegyei nemzetőrök mozgósítása komoly nehézségekbe ütközött nemcsak vidéken, de a városok esetében is. Eperjesen a városi tanács csak katonai erőszak hatására volt hajlandó elrendelni a nemzetőrség mozgósítását. A nehezen kiindított nemzetőrök nem mutattak nagy lelkesedést, útközben sokan hazaszöktek közülük. A Sáros vármegyei nemzetőrök a budaméri állás centrumában helyezkedtek el a 20. hz századaival. A centrum parancsnokságát ellátó Gr. Haller Ferenc december 9-i jelentésében 944 Sáros vármegyei nemzetőr szerepelt. Egy december 11—i hadrendi kimutatásban azonban már csak 680 fővel szerepeltek, közülük 600 fő volt az eperjesi.

11 December 11-én került sor a budaméri ütközetre, amelyben a rögtönözve összevont, kiképzetlen, hiányosan felszerelt nemzetőrökből és honvédekből álló magyar haderő súlyos vereséget szenvedett. Az ellenséges ágyúzástól megriadt nemzetőrök, köztük a sárosiak is, a csatateret elhagyva hazáig futottak. A felbomlott sereg visszavonulását a csekély létszámú lengyel légió, s az ütközet közben beérkező 42. hz fedezte. Pulszky ezredes másnapi jelentésében lesújtó képet festett az ütközetben résztvevő nemzetőrökről: „Kassa mellett 10.000 emberem volt és mégis az ágyúkat Dessewffy őrnagy, Gr Péchy Szilárd százados és Gr. Forgách Kálmán hadnagy urakkal magamnak kellett fedeznem, mely bizonysága annak, mily biztos a kevés kivétellel csak részegségébe lelkesedett, a veszedelem távollétébe elszánt és bátor nemzetörsereg, melyet én parancsnokságom alá többé semmi esetre sem veendek, mert én inkább főbe lövetem magamat, mint hogy katonai becsületemet új gyalázatnak tegyem ki. "

n 9 OL H 2 OHB 1848:3057, 3551, 3552, 3921. 10 OL H 2 OHB 1848:5062, 5167, 5241, 5400, OL H 102 Boronkay ir. 7, KÁRSA Ferenc 1993: 27-29. o. 11 OL H 105 Farkassányi 4. d. 327, 5. d. 847. 12 OL H 2 OHB 1848:5241, 5580, 6554, KÁRSA Ferenc 1993: 35-48. o, KÖZLÖNY 1848. december 16. 26