Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka

Az ütközetben úgy tűnik Dessewffy nem az eperjesi nemzetőrök élén állt, hanem Pulszky ezredesnek segédkezett az irányításban. Ezt valószínűsíti Pulszky december 22-i jelentése is, amelyben az eperjesi nemzetőrök parancsnokaként Haller őrnagyot említi.

13 Az azonban bizonyos tény, hogy az általános megfutamodásban az ágyúk megmentésén fáradozott, s az utolsók között hagyta el a csatateret. Ezt megerősíti Debreczeny Pál borsodi nemzetőr főhadnagynak a Kossuth Hírlapja szerkesztőjéhez írott levele is, amelyben megemlíti, hogy: „a csatavesztés után a Borsodi első zászlóalj, hol hiteles adatok után Károlyi őrnagy, s Sörös Tamás százados, kiket utoljára valék táborunkból jönni tapasztalandó — a Sárosi nemzetőrök őrnagya Gróf Dessewffy (sic!) szinte hazafiúi kötelességeket tanúsítottak... "

14 A vereség után Pulszky seregének maradványai Miskolcon gyülekeztek. A rendelkezésre álló erőkkel Pulszky Miskolcot is tarthatatlannak ítélte. Eredményes ellenállást csak Hatvan és Gödöllő térségében tartott elképzelhetőnek, de akkor is csak rendes katonasággal megerősítve. Elképzeléseinek megfelelően a megmentett ágyúkat december 12-én el is indította Mezőkövesd felé. A követendő katonai intézkedésekkel kapcsolatban eltérő véleményen volt Irányi kormánybiztos. O Miskolcot mindenképpen tartani akarta, s védelmére alkalmazni kívánta a nemzetőrséget és a népfelkelést is, noha ő sem volt jobb véleménnyel azokról, mint Pulszky. Ellentétüket nem oldotta fel az sem, hogy a vereség okozta riadalom első pillanatának elmúltával Pulszky is úgy döntött, Miskolcon marad, míg Schlik előre nem nyomul Kassáról. A budaméri vereség, valamint az Irányi és Pulszky ellentéteiről érkező hírek komoly aggodalmat okoztak az OHB számára. December 13-án az OHB két tagját nevezték ki a veszélyeztetett térség polgári és katonai vezetőjévé. Szemere Bertalan Északkelet-Magyarország teljhatalmú kormánybiztosa, míg Mészáros Lázár hadügyminiszter az újjá szervezendő „északi mozgó hadsereg" parancsnoka lett. Szemere december 15-én, Mészáros december 18-án érkezett Miskolcra.

15 Dandárparancsnokként Schlik ellen Dessewffy Miskolcra zászlóalja nélkül, segédtisztjének - Dessewffy Imre nemzetőr hadnagynak - a kíséretében érkezett meg. Tevékenységéről Mészáros Lázár megérkezése után vannak információk. Mészáros a csapatok mozgékonyságának a növelése céljából, a lakosságtól nehezen beszerezhető előfogatok helyett, állandó társzekereket akart rendszeresíteni az alakulatoknál. Ezek beszerzésével december 24-én Dessewffyt bízta meg. Szemere december 26-án már azt jelentette az OHB-nak, hogy: „ a zászlóaljaknak van két - két szekere, mit itten csináltattunk. "

16 Hamarosan a társzekerek beszerzésétől fontosabb beosztást kapott. A budaméri vereség nyilvánvalóvá tette, hogy Schlik előrenyomulását csak nagyobb létszámú rendezett haderővel lehet megállítani. Szemere jelentése szerint december 17-én Miskolcon mindössze 800 honvéd, 400 lengyel légionista, 80 huszár és 25 ágyú állomásozott. Megerősítésükre az OHB újonnan alakult honvédzászlóaljakat, s lovasságot vezényelt Miskolcra. A 17. hz Hont, a 26. hz Heves, a 43. hz Szabolcs vármegyében, míg a Bocskay-zászlóalj (később 52. hz) a Hajdú kerületben lett felállítva. Ide érkezett Egerből a 34. gyalogezred egy gyenge százada 13 OL H 2 OHB 1848:6554. 14 OL R 110 Kossuth Hírlapja 2. tétel. 15 OL H 2 OHB 1848:5409, 5581, 5751, 6029, 6190. 16 HL 1848/49 6/337, OL H 2 OHB 1848:6782.