Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka

Ilyen körülmények között zászlóalja a nemzetőrség eredeti feladatának - a személy- és vagyonbiztonság védelmének - is alig felelhetett meg. Dessewffy a kinevezését köszönő levélben ígéretet tett, hogy minden erejét, tehetségét a zászlóaljnak a lehetőségek szerinti kiképzésére fordítja. Erre azonban nem nyílt, nem nyílhatott lehetősége. Energiáit egészen más vette igénybe. A nemzetőrség kiképzési feladatairól Simunich altábornagy közel 5.000 fős hadoszlopa vonta el a figyelmet, amely Galíciából lett útnak indítva a Bécs alatt gyülekező császári haderő megerősítésére. A császári hadoszlop Magyarországon keresztül szándékozott menetét végrehajtani. Szálláscsinálóik október 13-án át is lépték a határt. Simunich azonban még aznap visszarendelte őket, mert időközben hírt kapott Jelacic visszavonulásáról és a bécsi forradalomról. Ezek ismeretében a hosszabb, de biztosabb - a Kárpátoktól északra fekvő - útvonalat választotta hadoszlopa számára, s csak Trencsény vármegyében kívánta átlépni a magyar határt.

5 A Simunich-hadoszlop megjelenése komoly aggodalmat okozott a felvidéki vármegyéknek, különösen a betörés által leginkább fenyegetett Sáros vármegyének. Irányi Dániel sárosi kormánybiztos kémeket küldött ki a császári csapatok szándékainak kipuhatolására. Minden eshetőségre felkészülve a honvéd újoncokat, s a különböző hadianyagokat Kassára szállíttatta, s rendelkezett a Kárpátokon átvezető útvonalak eltorlaszolásáról. Simunich menetirányának megváltozása sem szüntette meg a problémákat. Az OHB elrendelte, hogy Pulszky Sándor nemzetőr alezredes vezénylete alatt az északkeleti vármegyék indítsanak ki egy erős mozgó sereget Simunich trencsényi betörésének megakadályozására. Pulszky nagy nehezen kiállított közel 900 fős seregének 1/3-t alkották sárosi nemzetőrök, közülük 70 fő volt a kisszebeni. A nemzetőri szolgálattól való vonakodás mellett nehézségeket okozott a helyi parancsnokok számára, hogy más irányokba, így Észak-Erdélybe és a lajtai táborba is igényeltek csapatokat az északkeleti vármegyékből.

6 Dessewffy nem vett részt a Simunich elleni trencsényi vállalkozásban. Öt a Pestre rendelt csapatok vezényletével bízták meg. Ide a Kassán alakuló 20. honvédzászlóalj (továbbiakban hz) 4., az abaúji önkéntes nemzetőrök 2. századával, 17 tüzérrel és két ágyúval, összesen 448 fővel indult el. Pestre való megérkezését november 10-i Vácról keltezett jelentésében a következő napra tette. Az abaúji önkéntesek a lajtai táborba kerültek, a honvédeket pedig beosztották más zászlóaljakba.

7 Dessewffy pesti küldetésének teljesítése után visszatért Sáros vármegyébe. Itt időközben változás következett be beosztásában, mivel november 11-én az Eperjes központú nemzetőrzászlóaljnak a parancsnokává nevezték ki. Ennek korábbi parancsnoka Pulszky Sándor volt, akit honvéd alezredesi rangban az északkeleti vármegyéket magába foglaló hadmegye parancsnokává nevezték ki.

8 A nemzetőrség és a honvédség szervezéséhez szükséges nyugalom azonban továbbra sem következett be. Galícia felől újabb nyugtalanító hírek érkeztek az ottani császári csapatok Magyarország elleni készülődéséről, amelyekről Irányi Dániel folyamatosan tájékoztatta az OHB-t és a környező vármegyéket, köztük Hevest is. A sokasodó ellenséges támadásra utaló hírek következtében a kormánybiztos Dessewffy és Haller 5 OL H 2 OHB 1848:535, HL 1848/49 2/280, 2/310, 2/311, 2/312, 2/337, 2/346, 2/348, 2/349/a, 2/359, 2/378, KÖZLÖNY 1848. október 19, október 20. 6 OL H 2 OHB 1848:1893, 2038, OL H 92 ONHT 1848:6832, 7290. 7 OL H 92 OHB 1848:7801. 8 KÖZLÖNY 1848. november 11, november 12.