Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka

beadvány. Azonban vagy ő, vagy más katonai hatóság a Nemzetőrségi Haditanácshoz eljuttatta szolgálati jellemjegyzékét is. Ennek szövegét nem ismerjük, de a Nemzetőrségi Haditanács lovassági osztálya ennek ismeretében javasolta Dessewffyt az Abaúj-Sáros-Torna vármegyei lovas nemzetőrség egyik lehetséges parancsnokának június 22-én. A javaslat tartalmazta, hogy jellemjegyzéke jó, beszél magyarul, szlovákul és németül. A fent említett lovas nemzetőri alakulat élére Dessewffyn kívül javaslatba lett hozva Fischer Lajos és Gr. Török Miklós is. Közülük végül az utóbbi kapta meg a parancsnoki kinevezést. A Nemzetőrségi Haditanács lovassági osztályának felterjesztésében a „megjegyzés" rovatból az is kiderül, hogy Dessewffy javaslatba lett hozva Sáros vármegye Eperjes környéki gyalogos nemzetőrzászlóalj parancsnokának is. Azonban nem kapott zászlóaljparancsnoki kinevezést a gyalogos nemzetőrségnél sem. Az Eperjes környéki zászlóalj élére Bereczki Jánost, a Kisszeben környéki élére Zabojszki Jánost, a Bártfa környéki élére pedig Gr. Haller Ferencet nevezték ki. A sors iróniája, hogy Haller kivételével a felsorolt nemzetőrségi parancsnokok 1848 nyarán és őszén megváltak a magyar •szolgálattól, a kinevezéstől elesett Dessewffy pedig a szabadságharc vértanúja lett.

2 Miután nem kapott alkalmazást a nemzetőrségnél, újbóli reaktiválását kérte a császári-királyi hadseregbe. Legalábbis erről árulkodik az aradi hadbírósághoz benyújtott beadványa. Azonban ez az elképzelése sem valósult meg. A kezdeti mellőztetés után végül Dessewffy mégis alkalmaztatást nyert a nemzetőrségnél. Ezt a már említett szolgálatból való kilépések eredményezték. Augusztus közepén lemondott Zabojszki János is és helyébe szeptember 22én Dessewffyt nevezték ki, előléptetve nemzetőr őrnaggyá. A kormány hivatalos lapja, a Közlöny viszonylag későn, csak október 10-én közölte Dessewffy kinevezését, így ő és Sáros vármegye is kissé megkésve értesültek róla.

3 A Dessewffy által átvett zászlóalj létszáma papíron meghaladta a 2700 főt. A valóságban ettől kevesebb volt, mert az összeíráskor létszámba vették a szolgálattételre képtelen betegeket, testi hibásokat, valamint tartalmazta azokat is, akik időközben átléptek a lovas nemzetőrséghez. A zászlóalj hat századból állt. A századok élére többnyire a vidék legjelentősebb földbirtokosai kerültek, akik nem feltétlenül rendelkeztek a szükséges katonai ismeretekkel. A tisztek alkalmatlanságától nagyobb probléma volt az, hogy sokan súlyos tehernek érezték a nemzetőrségi szolgálatot és nyíltan ellenszenveztek vele. Erről már augusztus 10-én beszámolt a Közlöny sárosi tudósítója: „Köznépünknél általában ezen instutítió iránti rokonszenv nem nagy, mert sajátlagos kiírthatatlan előítéletekkel bír a nép, melyeket csak az idő és tapasztalás fog eloszlattatni... "Az ellenszenv független volt a nemzetiségi hovatartozástól. A megyei nemzetőrség zömét, így a Kisszeben környékit is, zömmel szlovákok alkották. A legkisebb vonakodás a megye városaiban mutatkozott a nemzetőri szolgálat iránt. Ujabb problémát jelentett a szolgálat ellátásához szükséges fegyverzet előteremtése és a kiképzési fogyatékosságok. Utóbbit Dessewffy is megemlítette a Nemzetőrségi Haditanácshoz írt, kinevezését megköszönő október 24-i levelében is: „Mi a parancsnokságom alá helyezett zászlóaljat illeti ez több idő óta Őrnagy nélkül lévén a gyakorlatban hátramaradt... " Elismerően nyilatkozott viszont a Kisszeben városi nemzetőrökről, akik „mind a szellemre nézve kitűnők, úgy szinte a katonai gyakorlatokban meglehetős előmenetellel kérkedhetnek. " Róluk elismerően nyilatkozott Sáros vármegye kormánybiztosa, Irányi Dániel is az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz (továbbiakban OHB) írt október 14-i jelentésében. A kisszebeni nemzetőrök a zászlóalj létszámának azonban csak 1/10-ét alkották.

4 2 PESTI HÍRLAP 1848. április 23, OL H 3 HNI 1848:26, 525, 1505, OL H 92 ONHT 1848:9, 2881. 3 KATONA Tamás 1979: II k. 189. o, OL H 92 ONHT 1848:2881, 6516, KÖZLÖNY 1848. október 10. 4 OL H 92 ONHT 1848:2879, 6512, 6754, OL H 2 OHB 1848:1148, KÖZLÖNY 1848. augusztus 15.