Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
1998 EGY KÜZDELMES ÉV KATONÁI p. 23-62 MÁTRAI TANULMÁNYOK 1998. GYÖNGYÖS Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka Hajagos József ABSTRACT: Arisztid Dessewffy, the hero of lost battles. Dessewffy, as a retired hussar captain, reported himself for service with the National Guard. But he only got a commanding position in September 1848 in Sáros county. From December 1848 he had to prove himself on the battlefield. Until May 1849 he served as a lieutenant-colonel, then as a colonel in the army corps at UpperTisza (later known as the 1st army corps). In June 1849 he was promoted to general and became the commander of the 9th army corps that was set up in Upper-Hungary. He retreated from the Russians' superior forces as far as Miskolc, Szolnok and Szeged. He was an excellent organiser but his talent as a commander mostly showed itself in holding his ground in defeat. By his stubborn persistence he saved his army corps from complete defeat in many battles like the one at Kassa on 4 January, 1849 and another at Tápióbicske on 4 April, 1849. He even achieved the victorious Russians' appreciation in the cavalry battle at Tura on 20 July, 1849. After being defeated at Temesvár on 9 August, 1849 he regarded further fighting as senseless. He could have emigrated, but he chose to surrender to the Austrians; he was persuaded to do so by the imperial lieutenant-general Liechtenstein. In spite of intercessions Haynau's clemency only meant death by firing squad. Dessewffy was executed in Arad on 6 October, 1849. A nemzetőr őrnagy A magyar honvéd hadsereg vezető beosztású tisztjeinek többsége korábban a császári királyi hadseregben szolgált. Sokan közülük 1848-ra azonban már megváltak az aktív szolgálattól. Közéjük tartozott Dessewffy Arisztid is. Dessewffy 1802-ben született az Abaúj vármegyei Csákányon. 1839-ben 37 évesen nyugdíjaztatta magát. Megelőzően 20 évig szolgált az 5. Radetzky-huszárezredben, ahol elsőkapitányi rangot ért el, ami századparancsnoki beosztással járt együtt. A katonai szolgálattól megválva Dessewffy Eperjesen telepedett le, s kicsiny birtokán kezdett el gazdálkodni. Feleségül vette egyik unokahúgát, Ujházy Antóniát. Házasságukat azonban tragédiák sorozata kísérte. Gyerekeik sorra meghaltak, majd 1847- ben felesége is. Ilyen gyászos események után következett be Dessewffy számára az 1848- as forradalom. 1 Az 1848-ban elfogadott áprilisi törvények új lehetőségeket kívántak az egykori hivatásos tiszteknek. A XXII. törvény rendelkezett a nemzetőrség felállításáról, amelyet belbiztonsági feladatok ellátására kívánták létrehozni. A nemzetőrség kiképzése és irányítása hozzáértő tiszteket kívánt. Ennek biztosítása érdekében 1848. április 21-én Gr. Batthyány Lajos miniszterelnök a Pesti Hírlapban a nemzetőrségbeni szolgálatra hívta fel „a magyar korona alatt létező... nyugdíjazott vagy nyugalomra lépett" tiszteket. A miniszterelnöki felhívást tömeges jelentkezés követte. A jelentkezők között volt Dessewffy Arisztid is. Az Országos Nemzetőrségi Haditanácshoz címzett május 4-i pesti keltezésű levele az egyik legtömörebb 1 KATONA Tamás 1979: L k- 31. o., BONA Gábor 1987: 134. o.
