Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
23-24-én a hadtest a Tarna-vonalon foglalt állást, a Poeltenberg-hadosztály Kápolnán. Poeltenberg március 23-án innen közölte: az osztrák tisztek szelleme igen nyomott. 66 25-én szintén innen jelentette, hogy az ellenség Hortról, Hatvanból és Jászárokszállásról visszavonult, s egy része a hegyi utakat tartja megfigyelés alatt. 67 27-én magánhírekre hivatkozva tudatta Görgeivel, hogy Gyöngyösről és Jászárokszállásról az egész ellenséges katonaság Pestre ér.kezett. 68 29-én ezt kiegészítette azzal, hogy az ellenség Hatvanból a sóhivatal pénzét és a városi testület iratait magával vitte, s Pest és Vác felé visszavonult. 69 Március 30-án Poeltenberg Gyöngyösről küldött jelentést az ellenség erejéről és Gödöllő környéki mozdulatairól. 70 Március végére a hadsereg nagy része Gyöngyös környékén összpontosult. Vetter március 26-án ágynak esett, szolgálatképtelenné vált, s Kossuth március 30-án Görgeit bízta meg a fősereg ideiglenes parancsnokságával. A március 31-én Egerben tartott haditanács pedig meghatározta a honvédsereg újabb támadásának tervét. Ennek lényege az volt, hogy a számban legerősebb, VII. hadtest - amelyet Aulich Lajos vezérőrnagy vett volna át - Hatvan környékén tüntet, s megpróbálja elhitetni a cs. kir. fővezérséggel, hogy itt tartózkodnak a magyar főerők. Ezalatt a másik három (I., IL, III.) hadtest a Jászságon keresztül megpróbál a cs. kir. főerők oldalába vagy hátába kerülni, s vagy bekeríti, vagy legalább a fővárostól elszorítja őket. Április l-jén Poeltenberg hadosztálya Horton állomásozott, egy kisebb különítményét Hatvanra tolta előre. Vele szemben Schlik III. hadteste közeledett a pest-hatvani úton. Poeltenberg ezt jelentette a hadsereg parancsnokságának, s erősítést kért. 71 Schlik elővéd dandára kiűzte Hatvanból Poeltenberg itt lévő dandárát, amely Hort felé vonult vissza. Schlik célja az volt, hogy érdemi adatokhoz jusson Hatvan környékén állomásozó magyar erőkről. Görgei arra utasította a Gyöngyösön lévő Gáspár András ezredest, hogy hadosztályával vonuljon Poeltenberg támogatására, s Hortot mindenáron tartsák a magyar csapatok birtokában. Április 2-án a két hadosztályparancsnok lovassági felderítést hajtott végre Hatvan irányába, amikor Schlik is megkezdte csapatai kibontakoztatását. Erre Gáspár és Poeltenberg viszszavonták lovasságukat Hort elé, majd mindkét hadosztály felfejlődött a támadáshoz. Schlik érzékelte, hogy jelentős erőkkel került szembe, s ezért visszavonult a Hatvan és Hort közötti szőlőhegyekre, majd megkezdte Hatvan kiürítését. Poeltenberg hadosztálya északkelet felől támadta Schlik állásait, s a szőlőhegy birtokba vétele után állandó előnyomulásával meggyorsította az ellenség visszavonulását. Schlik feladta Hatvant, s Gödöllőre vonult vissza. 72 A hatvani ütközet nem volt jelentős győzelem, de a magyar támadás kezdetén pszichikai jelentősége nem volt lebecsülhető. Emellett elősegíthette a haditerv sikerét is, hiszen Schlik nem jutott értékelhető adathoz a magyar főerők hollétéről. A győzelem Gáspár ezredesnek meghozta a tábornoki és a hadtestparancsnoki kinevezést. Gáspár hadosztályát Kossuth Sándor kapta, Zámbelly Lajos megtartotta dandárát, de átvette a hadtest vezérkari főnökségét. 73 Közben a másik három hadtest megkezdte a délnyugati irányú átkarolást. A VII. hadtest feladata most vált igazán kockázatossá. A hadsereg-parancsnokság április 2-án elrendelte Hatvan megszállását, s másnap 3-án Poeltenberg hadosztálya ennek eleget is tett. A délután folyamán a lovasság felderítést hajtott végre, s egészen Bagig és Aszódig nyomult előre, de 66 Uo. No. 700. 67 Uo. No. 702. 68 Uo. No. 709. 69 Uo. No. 717. 70 Uo. No. 724. 71 Uo. No. 728. 72 Az ütközet részleteire ld. CSIKÁNY Tamás, 1996. 49-64, CSIKÁNY Tamás - HERMANN Róbert, 1996. 145-164. 73 Ld. erre a hadtest ápr. 14-i harcrendjét. HL 1848^49. 21/474.
