Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka

A hatvani ütközet, 1849. április. 2. jelentősebb erőkbe nem ütközött. Április 4-5-én a hadtest ebben az állásban maradt. Április 5-én Windisch-Grätz személyesen vezetett felderítést a hatvani magyar állás ellen, s bár alaposan megtépázta Gáspár huszárait, értékelhető adathoz még mindig nem jutott. Ezért úgy döntött, hogy csapatait a Gödöllő előtti, isaszegi állásba vonja vissza.

74 Görgei aznap utasította Gáspárt, hogy hadtestével 6-án nyomuljon előre Aszód felé, a Galgához. Hévízen és Túrán keresztül lépjen érintkezésbe Aulich Tóalmáson lévő hadtestével, s támadja meg és mindenáron foglalja el Bagót. A menetparancsok értelmében Poeltenberg hadosztályának reggel 8 órakor kellett indulnia, s fedeznie kellett a többi hadosztályok bekerítő mozdulatait. A hadtest délután fél egykor érte el a Galga vonalát, éppen akkor, amikor az isaszegi Királyerdő keleti szegélyén megkezdődött a csata Jellacic és Klapka hadtestei között. Gáspár, miután kardcsapás nélkül megszállta a Galga-vonalat, egész nap ebben az állásban maradt. Holott igencsak nagy szükség lett volna több aktivitásra. A magyar főoszlop I. és III. hadteste Isaszegnél Jellacic hadtestébe ütközött. A küzdelem már-már a magyarok javára dőlt el, amikor a Gödöllőnél állomásozó Schlik egyik hadosztálya beavatkozott a küzdelembe. A magyar II. hadtest beavatkozása után Jellacic hadtestét ugyan sikerült egyre hátrébb szorítani, de az ellenséges erők bekerítése, vagy legalább a fővárostól való elszorítása elmaradt. Gáspár ugyanis tartotta magát a diszpozícióhoz, s hiába könyörgött neki Zámbelly, Kmety és Poeltenberg, nem volt hajlandó további támadásra. Holott ha a 14.000 főnyi, 43 löveggel 74 BERKÓ István, 1925. 126-135, 142-152. Az ápr. 5-i összecsapásra ld. még GÖRGEY István, 1888.11 78-81.