Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Csiffáry Gergely: A solymosi malomkő
kézimalmok őrlési teljesítménye óránként 6-8 kg-ot tett ki, ez mindössze egytizede volt a a legegyszerűbb vízimalmok napi tíz mázsás átlagos őrlési kapacitásának. 4 A középkorban a vízimalmok sokkal elterjedtebbek, mint a szárazmalmok, a szélmalmokat pedig csak a XVI. századtól kezdenek el építeni. Az eleinte csupán gabonaőrlésre használt vízierőt a későbbi gazdasági fejlődéssel együtt a legkülönfélébb ipari célok szolgálatába állították. A lisztelő malmok mellett vannak só- és paprikaőrlők, és megjelentek a különféle szakaszos mozgású kölyűk (posztóványolók, kender-, len-, köles-, cser- és máktörők, olajütők, puskaportörők, papíros készítők) és kalapácsok (érczúzók, hámorok), majd a fűrészmalmok. Magyarországon a XVIII. század vége felé mintegy 20 000 malom működött, amelyek döntő része vízimalom volt sokféle szél- és szárazmalom mellett. A XIX. században a malmok száma tovább növekedett. Az 1863. évi hivatalos kimutatás szerint Magyarországon 22 132 malom volt 30 106 db őrlőkővel. 1870-ben pedig Magyarországon és Erdélyben a budapesti gőzmalmokon (12 db) és az egyéb malmokon kívül 24 024 malom működött 37 468 db őrlőkővel. 5 Az előzőekből kitűnik, hogy a gabona, só, paprika őrlésére alkalmas száraz-, vízi- és szélmalmok - s az ismeretlen számú kézimalmok 6 - őrlő- és darálóköveinek az elkészítése, az elhasználódott kövek pótlása számottevő háttéripart hozott létre és tartott életben évszázadokon keresztül, nevezetesen a malom- és őrlőkő-bányászatot, s az ahhoz szervesen kapcsolódó kőfaragó ipart. A hazai kőbányászat, s különösen a malomkőfejtés történeti múltja a kellően nem kutatott, ún. marginális iparágak közé tartozik. Éppen azért, hogy a figyelmet ráirányítsam, összeállítottam a történelmi Magyarország területén létesült jelentősebb malomkőfejtők jegyzékét. Miután nem egy esetben a malomkő-lelőhelyeken nem csupán őrlőkövek készültek, hanem a mindennapos használatra szükséges fenő- és köszörűkövek is, így a jegyzéket ezzel is kiegészítettem. A mellékletben található jegyzékben 93 hazai malomkőbánya és további 29 fenőkő-, valamint köszörűkő-bánya és kőfaragó központ neve olvasható. A malomkőfejtőket azért kapcsoltam össze a fenőkőbányákkal, mert a korábbi évszázadokban a molnárok maguk vágták újra, valamint élezték a használat során elkopott malomköveket. Ezzel függ össze, hogy a malomköveket vásárló molnárok az őrlőkövek vételekor szerezték be a szükséges élező- és fenőköveket is, amelyket saját kővágó eszközeik élezésére és köszörülésére használtak. 7 A kutatás a legkorábbi hazai malomkőfejtők keletkezését a XIII-XIV századra helyezi, s ide sorolhatók a geletneki, a muzsaji, a sárospataki és az erdélyi laczfalvi kőfejtők 8 s a Garam menti (Újbánya, Garamszentbenedek stb.) bányahelyek is. A malomkőfejtők létét általában a XVI. századtól már írásos adatok is igazolják. Körmöcbányát látta el az 1535 előtt nyitott lutillai malomkőfejtő 9 , a sárospataki megyeri kőbánya működésére már az 1552. évi urbáriumokban találni adatot. 10 A csicsói malomkőfejtést szintén 1552-ben említik 4 A Zemplén megyei Mogyoróskán Kosetzki József 1969-ben próbaőrlést végzett egy jó állapotú, fa alkotórészekkel rendelkező kézimalommal. A kísérlet során egy liter kukoricát 8-10 perc alatt, egy liter búzát és árpát 9-11 perc alatt darált meg. - SELMECZI KOVÁCS Attila 1993. 10. 5 HUNFALVY János 1874. 102-103. 6 A XVI. században háztartásonként egy kézimalom meglétével számolhatunk. 7 KÓS Károly 1980. 303. 8 FÜLÖP József 1984. 70. 9 PECH Antal 1884. I. 160. 10 ROMÁN János 1965. 14.
