Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Csiffáry Gergely: A solymosi malomkő
először." A munkácsi udvarbíró 1616. évi utasításaiban már szerepel a beregszászi bánya 12 , s a híres beregi kőfejtők közül a kuklyabányait II. Rákóczi Ferenc nyittatta 13 . A Telkibánya melletti Kánya-hegyi malomkőfejtő XV-XVII. században működött. 14 1772-től ismerjük a Szatmár megyei Felsőfernezelyen működő malomkővágót. 15 A solymosi malomkőbánya is a legrégibb hazai kőfejtők egyike volt, amelynek létezésére 1577-ben találni a legkorábbi írott adatot. A jegyzékben szereplő malomkőfejtők zömének a létezéséről a XVIII-XIX. századi forrásokban leltem utalást. Hasonló a helyzet a köszörűkő- és fenőkőbányákkal is, amelyekre szintén a XVIII. századtól találni többnyire adatot. Miután a XVIII-XIX. században a malmok száma ugrásszerűen megnőtt, természetesen ezzel egyidejűleg a malomkőbányászat és a malomkőfaragó ipar is virágzott, amely számos új kőfejtő megnyitásához vezetett. A recens néprajzi kutatásokból tudjuk, hogy a kőbányászat és a kőfaragó ipar a lelőhelyek közelében élő falusi népességet munkaalkalomhoz, fuvarozási és kereseti lehetőséghez juttatta. Az effajta kiegészítő munkákból származó jövedelem azért is jelentősnek bizonyult, mert a mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas hegyvidéki területek lakosságának kiegészítette az őstermelésből származó jövedelmét. Malomköfejtés és kőfaragás A kőbányászat speciális ismereteket kívánó területe a malomkő-bányászat, a malomkövek vágása. Először a készítendő malomkő méretét a sima sziklatömbön kirajzolták cirkálómmal (körzővel), azután kifaragták csákánnyal. A malomkő lehasítása gondos munkát igényelt. (Lásd: 3 kép.) Amikor az a kőtömbön már csak alsó lapjával függött, alul a pereme alá szögeket (ékeket) vertek körös-körül, majd egyenletes ütéseket mértek a kő alá sulyokkal (pörölyszerű, hosszúnyelű vasbunkó). Az ütések hatására végül a kő a tömbről levált. A hasítás után a kő lapját is leegyengették (Lásd: 4. kép), majd az ím. forgó köveknek emésztőt fúrtak hosszú vésőkkel, a padkőnek pedig peremet vágtak, s lyukat fúrtak a szakáll számára. 16 Gondos és sok munkát kívánt a malomkövek őrlőfelületének a kiképzése. A malom őrlőszerkezetének a legfontosabb része a kopár, amelyet az alsókő, állókő vagy padkő és a felsőkő vagy forgókő alkot. A kövek méreteit a rendelkezésre álló víz mennyisége és annak esése szabta meg. 17 A Mátra vidékén az általánosan elterjedt kőméret 36 és 42 colos 18 , vagyis 108 és 136 cm volt. A kövek vastagsága 25 cm körül mozgott, s hasonló átmérője volt a középső nyílásnak is. Az új kövek egymás felé néző lapjára először körzővel kimérték a kőmejj (azaz kőrnell 19 ) peremét, amely a kőnyílástól a kőfelület mintegy 1/3-ad részéig terjedt, majd a peremétől a kőnyílás felé 3 cm lejtésűre lefaragták. Ez a lejtős felület továbbította a kövek közé kerülő gabonaszemeket az őrlőplatthoz, vagyis a kőfelület külső gyűrűjéhez. A belső kőfelület megfaragása után a kövekre kimérték az őrlővájatok, azaz a 1 1 KOS Károly 1980. 291. 12 Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1897. 515. 13 HILDENSTAB György 1910. 108. 14 SZAKÁLL Sándor-WEISZBURG Tamás 1994. 96-97. 15 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1989. 215. 16 TARISZNYÁS Márton 1982. 126. 17 TARISZNYÁS Márton 1982. 126. 18 1 coll = 24 mm. 19 Kömellnek a malomkőnek az őrlőfelülete és a kő nyílása közötti részét nevezik.
