Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Varga Sándor: A Paulai Szent Vince rendi irgalmas nővérek gyöngyösi működése különös tekintettel a kórház történetében betöltött szerepükre

tunk az 1909-es évről közölt névsorra, két nevet találunk, akik már 19 évvel ezelőtt is a kórházban teljesítettek szolgálatot. Kucman Renilda 1938-ban 42, Takács Klára pedig 46 szolgálati évvel rendelkezett. A kórház század eleji működése és az irgalmas nénék ténykedése zavartalannak tekinthető. A nyugodt, néhány évet azonban megzavarta, és felkavarta az 1919-es esztendő. A Tanácsköztársaság kikiáltása után megalakult közegészségügyi szakosztály első intézkedése az volt, (1919. március 26.), hogy megtiltotta a nővéreknek az apácakalap viselését, és helyette fejkendőt írt elő számukra. Arra vonatkozóan is történtek törekvések, hogy az apácák lépjenek ki a rendből, és legyenek világi ápolónők. Hiteles adat azonban nem maradt fenn, hogy akár egy apáca is eleget tett volna ennek a követelésnek. Az apácákat az ápolástól a kórházi direktórium eltiltotta, mindössze egy nővér dolgozhatta végig a Tanácsköztársaság időszakát a kórházban, akinek a munkáját más módon pótolni nem tudták. Dezséri Bachó közli, hogy a leváltott apácák helyett a kórházi direktórium ,, ... kiképzetlen szedett-vedett népet alkalmazott ápolónőnek. Ezek dolgozni alig voltak hajlandók, folytonosan gyűléseztek .. az apácákat pedig azzal fenyegették meg, ha Űrnapján a körmeneten fehér kalapban jelennek meg, letépik a fejükről."

50 1919. augusztusában a kórház működése visszatért a régi kerékvágásba. A kórház szakmailag is fejlődött, az irgalmas nővérek pedig zavartalanul végezhették ápolási tevékenységüket. Az elkövetkezendő évtizedek történéseiről nagyon kevés adatot lehetett előtalálni. Általában igaz az a megállapítás, hogy az apácák nyugodtan, és közmegelégedésre dolgozhattak a gyöngyösi kórházban, azonban néhány olyan dokumentum is ismeretes, amely az ápoló nővérek tevékenységét tette kritika tárgyává. (Erről már az előzőekben is szó esett.) Fennmaradt beadvány 1940-től a sebészeti osztály egyik orvosától Dr. Mészáros Kálmántól,

51 amelyben két oldalon keresztül kifogásolja Hilaria nővér sebészeti osztályon végzett ténykedését.

52 Bonyolította az ügyet, hogy a kórház igazgatója előző nap estéjén tartott ellenőrzést a sebészeti osztályon, és néhány - nem számottevő — hiányosságot állapított meg, melynek megszüntetésére a szolgálatban lévő Hilaria nővért utasította. Az eset kivizsgálása során derült ki, hogy Mészáros dr. a sebek kötözését is az irgalmas nővérekre bízta (a sebészeti osztály betegforgalma ezekben az években meghaladta az 1200-at, az ápolási napok száma pedig a 19.000-et) A kivizsgálás során az apácát tulajdonképpen nem marasztalták el, de a kivizsgálást végző sebész főorvos véleménye szerint, a „kölcsönös panaszok által előállott helyzet megoldása véleményem szerint az irgalmas nővér áthelyezésével lehetséges."

53 Elsőszámú vezetői szinten a kapcsolatok a gyöngyösi kórház, és a Szent Vince rend között mindvégig problémamentesek voltak. Az intézet igyekezett biztosítani a nővérek számára a legjobb körülményeket. A hitélet feltételeinek biztosítása mellett ezekben az években (az 1930-as, 1940-es évek) került sor az apácák végleges, s utolsó lakhelyének kialakítására a Vezekényi úti épületszárny emeletén, amely kitelepítésük után az új kórházépület átadásáig 1994-ig a sebészeti osztály műtőjeként funkcionált. A megadható tárgyi feltételek biztosítása mellett Dr. Wiltner kórházigazgató a személyes kapcsolatok 50 Dezséri BACHÓ László 1938. 140-141 51 Mészáros dr. az 1930-as években Etiópiában Haile Szelasszie császár orvosa volt 1940-ig. Mentalitását az ezzel kapcsolatos vélt előjogok határozták meg. 52 v.ö: Vezekényi 1876-os értékelésével, amelynek egyik alapgondolata az irgalmas nővérek megvédése volt. (Jegyzet 23. 24.) 53 A kórház igazgatói irattára 1940