Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Lovász Béláné: XIX. századi jeles gyöngyösi személyiségek grafológiai vizsgálata

9. sz. írásminta, l/l méretben szembetűnik, hogy a két írás meglehetősen hasonlít egymáshoz (vonalvezetés, szabályosság, zónaarányok, dőlés, kötöttség stb.) A két költő jó formaérzéke, ritmusa, érzékenysége is könnyen tettenérhető. A közös érdeklődési kört - irodalom, társadalmi problémák iránti fogékonyság - is jelzik az írások (zónaarányok, felső szárak és hurkok hosszúsága, kidolgozottsága). Petőfi kézírásában megfigyelhető az igen jó alkalmazkodási készség (girlandos kötés, nagyobb kötöttség megjelenése). A hozzá képest 5 évvel idősebb Vachott Sándor még a bizalmas leveleiben is egy kissé tartózkodóbbnak tűnik a kapcsolatait illetően: benne nagyobb a távolságtartás. Mindenképpen megtalálható ugyanakkor mindkettőben a másikra való odafigyelés készsége is, amelyek alapján jó baráti viszony mindenképpen feltételezhető. Petőfi kézírása Vachotténál könnyedebb, lazább, lendületesebb. A részelemeket tekintve nagyobb variabilitással, egyéni sajátosságokkal bír, így pl. felsőzónás betűkötések (dh, dd, dj), felső d hurkok különlegesen visszakanyarodó (akár képeket is alkotó) ívei, feltűnően merész és játékos t, tt áthúzásai, lendületesen ívelt végvonalai mutatják ezt. Jobbról és balról nyitott a betűi jelzik a közlési vágyat, nagy hurokterülettel „rendelkező" / betűi pedig a lelkesedést és a nem mindennapi szellemi irányultságokról, a tettvágyról tanúskodnak. A hasonlóság mellett Vachott kézírása egyszerűbb - szinte merevebb, precízebb vagy pontosabb -, kevesebb egyéni sajátosságot mutat. Összességében ezek azok az eltérő írássajátosságok, amelyekből következtethetünk, hogy miért más Petőfi és Vachott személyisége, költészete, miért volt a Petőfi maradandóbb az időben.