Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében
Vahot Imre (1820-1879) Vahot Imre író és szerkesztő, Vachott Sándor testvéröccse. Családi nevét korábban maga is Vachottnak írta. A reformkor gyermeke volt. Tősgyökeres gyöngyösi, rajongásig szerette városát és annak lakóit. Végletes egyéniség, életvidám, barátkozó tennészetű, furfangos, temperamentumos és szókimondó ember. Emlékiratai - csaknem kétszáz esztendő távlatából is - hangulatos, közvetlen és valósághű üzenetek. Ebben írja az emlékezetes sorokat: „Születtem az egyesület Heves és Szolnok megye igen népes középponti városában, Gyöngyösön,... a bükk- és tölgykoszorúzott agg Mátrahegy tövében, a székelységhez hasonló palócok különös sajátosságú földén, egy igen regényes és festői szépségű tájékon, hol a mátrai hegyláncolat... oly barátságosan olvad egybe az alföld végtelen rónáival,... itt e bűvös-bájos tündérkertben töltém gyermekéveim aranykorát..." 53 Gyermekkora valóban feledhetetlen, színes és változatos volt. Különösen a gyöngyösi kapások és mesteremberek gyerekeivel barátkozott. Krónikájában nosztalgiával ír pajtásairól, a Nagypatak rejtelmeiről, gyöngyöspüspöki vadászútjaikról, a gimnáziumi élményekről, amikor a schedatorok (kikérdezők) Vahot Imre (1820-1879) felügyelője volt, a kálváriahegyi passiójátékokról és remete-látogatásokról, a szentkúti búcsúról, ahol első szerelmével, Mariskával járt, az izgalmas mátrai kalandokról, a régi gyöngyösi népszokásokról és tájnyelvi furcsaságokról, a céhek farsangi lakozásáról, a mozgalmas országos vásárokról, a nádorhuszárok szép és nehéz életéről, a rettenetes kolerajárványról, amely édesanyját is elragadta, érdekes és mulatságos anekdotákról és Gyöngyös különleges embereiről... Még felsorolni is sok Vahot Imrének a város akkori életéről szóló, ma már hiánypótló híradásait! Az író 1820. febr. 25-én született, és Gyöngyösön töltötte gyermekkorának első tíz esztendejét. Az itteni diákévek után édesapja - őt és Sándor bátyját - az Eperjesen élő rokonokra bízta. így kerültek a Vachott-ímk 1831-ben az eperjesi líceumba. Imre különösen könnyen és gyorsan alkalmazkodott megváltozott környezetéhez. Életrevalóságával, irodalmi és színházi érdeklődésével, kitűnő szervezőkészségével és férfiúi csínytevéseivel neve csakhamar ismertté vált a városban. Részt vett az iskolai önképzőkör, a Magyar Nyelvmívelő Társulat munkájában. Legkedvesebb tanára Vandrák András volt; neki köszönhette irodalmi indulását és rövid tanári megbízatását is. Itt kötött barátságot Sárosy Gyulával, Kerényi Frigyessel és Lisznyai Kálmánnal. Társaival műkedvelő társaságot alapított saját színműveik előadására és litografált lapot szerkesztett Eperjesi kurjancs cím53 VAHOT Imre 1880. II. 17.