Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében
a fejét... A 18. század vége és a 19. század első fele a magyar színjátszás hőskora. Jókai az És mégis mozog a föld c. regényében állít emléket részeseinek: a nemzeti műveltség és nyelv fáklyavivőinek - akik tudták, hogy az erőszakos németesítés ellen egyedül így lehet legálisan küzdeni. Ezt az utat járta akkor Kisfaludy Károly, Katona József, Petőfi Sándor, Arany János és a többiek. S ezen indult el Spetykó Gáspár is. Színészi pályafutása során rendkívül sokat lát, tapasztal, élményeit pedig - kedélyállapota szerint - versekben rögzíti. Regéi, románcai Kisfaludy Károly, Vörösmarty és Bajza hatását mutatják: fájdalmas, tragikus, titokzatos - egyszóval romantikus - történetek ezek, az irányzat túlzásainak megfelelően. Ez vonatkozik az elégia-író Spetykóxa is. Sajátos alkotóegyéniségét népdalszerű verseitől, elbeszélő és tájkölteményeitől, szerelmes verseitől, bor- és hazafias dalaitól, humoros és néhány szatirikus költeményétől, valamint prózai írásaitól számíthatjuk. Színészi évei, nevelősködése, ügyvédi munkaköre révén igazi népismeretre tett szert. Népdalszerű verseire azonban elsősorban Petőfi van hatással. 46 Kinek ne jutna eszébe ugyanis Petőfi, ha éppen ilyen Spetykó-sorokat olvas: Ha te nyíló virág volnál, én lennék a harmat: Hajnalban felkeresnélek, gyönyörködvén rajtad! Ha pedig te volnál harmat, lennék napsugara, felvinnélek igazgyöngynek aranykoronámra. A költő munkásságának értéke - mint már jeleztem - elsősorban etnográfiai törekvésekben, a néphagyományok rögzítésében rejlik; ezekben a versekben egyszerű, közvetlen és természetes hangon szól olvasóihoz, ír a húsvéti locsolkodásról: Húsvétkor, - szokás Gyöngyösön, A rózsámat megöntözöm; Mintha csak látnám előre Piros tojást kapok tőle. Megörökíti a májfa-állítást: Szőke kislyány háza előtt Az éjszaka zöld máj fa nőtt; Gyengén fúj rá tavasz-szellő, Lobog a fán piros kendő. Szól a mátkatál-küldésről is: Mátka-tál leszel te Pünkösd napján nékem, Kedves mátka-tálam, Kire várok régen! 46 RÁBEL-SÁVOLY 1957. 28.
