Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében
Mindezek mellett utal a hamvazószerdái tőke-emeltetésre, a kukoricafosztáskor talált piros csőhöz fűződő hiedelemre, számos babonára, szüreti népszokásra... Költeményeire a természeti képek, hasonlatok, ellentétek, metaforák, felkiáltások, kérdések gyakori alkalmazása és a hangsúlyos verselési mód jellemző. Tájversei eleven népi életképek; külön értékük, hogy a környék községeire legjellemzőbb adalékokat rögzítik. Szól a kakukk a Sárhegyen című költeményében említi például a kóka szót. Magam is az ő táj szómagyarázatából tudtam meg, hogy ,,ez egy evégre letört leveles cseresznyegallyra kettős száránál fogva szépen körös-körül aggatott cseresznyebokor, mellyel e vidéken a szülők gyermekeiknek, a legények és leányok egymásnak kedveskedni szoktak". 47 Beszél a „tarjáni hamis kislány"-ról, aki hátfával jár be Gyöngyösre, a solymosi eper-, málna-, szamóca-, gomba- és gyöngy virágszedő, vagy a visontai szőlőkapáló hajadonokról, ír a benevölgyi pitiés malomról, a gyöngyösi kapásgazdáról, csapókról, a rédei ködmönköszörülésről, az oroszi szénégetésről, a sári pálinkafőzésről, az atkári öreg nyárfa történetéről, a csányi dinnyetermelésről, a parádi hutáról, csevicevízről és gyógyforrásról... Spetykó tájverseiben — mint cseppben a tenger - benne van az egész Mátravidék. Igazi palóc, aki még a tájnyelv fonetikus lejegyzésétől sem riad vissza: A gyöngyösi piacon Nagy a banya haragja Kukorog egy vénasszony, Kosarába azt rakja; Tele kosár eleőtte, - Ütyi-veri az urát, Ugyan, ugyan mi leőte? - Azé árú paprikát. Képe fonnyadt vadóuka, - Ne vegyetek beleüle, Vigyorog mint a rouka, Me-bomlanátok teüle; Úgy látom az ourárú Ismeri egész Tarjány Mérges paprikát árú! A vén asszony boszorkány! Bordalai közül említésre méltó a Vahot Imrének írott Kulacs-dal és a Visontai az asztalon c. verse. Hazafias tárgyú írásai közül legjelentősebb az 1848 tavaszán írott Nemzetőri dal 48 és az önkényuralom idején született Őszi kép c. műve. Az előbbi költeményre buzdítás, telkesítés, meggyőzés, az utóbbira allegorikus ábrázolás, fájdalmas panasz és felcsillanó remény jellemző: Virág helyett fonnyadt, sárga falevél Irigységből azt is letépi a szél; Volt reményünk, merész, égbe szárnyaló, Szemünk előtt pusztán áll most a való! Oda a nyár, a természet siratja, Sárrá válik a földön könnyharmatja A magyar nép szebb napjait gyászolja, De - fájdalmát az idő kigúnyolja. 47 SPETYKÓ Gáspár 1845. 153. 48 MOLNÁR József Egy múlt századi gyöngyösi költő. In: Nép-Nyelv, 1992. 78-81.
