Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében

Spetykó Gáspár (1816-1865) módját, szokásait és nyelvjárását megörökítse. Gyöngyvirágok (1845) c. kötetének bevezetőjében írta: „Költeményeim azon népélet kertjéből szedett virágok, mely hazánk kellemes Mátra - különösen Gyöngyös vidékét lakja.

4

' Tulajdonképpen tájköltészet volt ez, afféle Petóy?-epigonizmus, a korabeli „ösztönös líraiság" megnyilatkozása... Ugyanúgy, mint Lisznyai Kálmán, Szelestey László, Tóth Kálmán és mások költészete. Nemeskiirty István Parázs hamu alatt című művében

42 így ír Spetykóról és tájköltő társairól: „...ezek a petőfieskedők olyan tömegek, olyan társadalmi rétegek előtt népszerűsítették a magyar nyelvet, s élesztgették a magyar nemzeti öntudatot, mely rétegek addig irodalommal semmiféle kapcsolatba nem kerültek." Igazságtalanok lennénk SpetykóvzX szemben, ha csak 41 SPETYKÓ Gáspár Gyöngyvirágok. Pest, 1845. 3. 42 NEMESKÜRTY István: Parázs hamu alatt. Bp., 1981. 133.