Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében

Bugát Pál (1793-1865) Bugát Pál (1793-1865)

2 orvos, egyetemi tanár volt az első, aki bebizonyította a magyar nyelv használhatóságát az orvosi és tennészettudományi irodalomban. Amikor 1824-ben a pesti egyetem orvosi karára kinevezték, a tanítás nyelve még a latin volt. Kísérletek ugyan már korábban is történtek a magyar nyelvű orvosi szakirodalom megteremtésére (az első próbálkozások Rácz Sámuel és Bene Ferenc nevéhez fűződnek), de ezek csak kísérletek maradtak. Bugát az egyetemen magyarul adott elő, sőt tanártársait is erre buzdította. Előadásai mellett fordítói tevékenységbe kezdett, és eredeti magyar nyelvű műveket jelentetett meg. Munkássága - a szakembereken kívül - az irodalmi körök figyelmét is felkeltette. Ekkor csatlakozott hozzá Toldy Ferenc, a kiváló irodalomtörténész is, és 18312 Bugát Pál 1793. ápr. 12-én született Gyöngyösön. (A család eredeti neve Bukat volt.) Apja Bugát János szabómester, anyja Balogh Terézia. A gyöngyösi algimnázium elvégzése után Egerben tanult, majd 1811 őszén beiratkozott a pesti egyetem orvosi karára. Tanulmányait 1816-ban fejezte be, s két évvel később avatták orvosdoktorrá. 1818-ban nősült meg, felesége Almay Erzsébet. Néhány évi hányattatás után, 1824-ben kapott orvostudományi tanszéket a pesti egyetemen. A nemzeti kormány 1848 végén Magyarország főorvosává nevezte ki. A szabadságharc bukása után szülővárosában, a ferences kolostorban húzódott meg. 1865. július 9-én Pesten halt meg.