Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében
ben közös vállalkozásuk eredményeképpen megjelent az első magyar nyelvű orvosi folyóirat, az Orvosi Tár. A lapindítás merész vállalkozás volt, de Bugát akaratereje nem ismert korlátokat. Tizennyolc év alatt magyarul beszélő és író orvosgárdát nevelt ki. Toldy mellett kapcsolatot tartott Kazinczyval és Bajzával, velük beszélte meg törekvéseit szakterületének magyarításáról. Bugát nyelvújító, irodalmi és közéleti tevékenysége egyetemi tanári kinevezésével kezdődött. Az akadémia 1830 novemberében választotta rendes tagjává. 1841-ben pedig - mintegy eddigi tevékenységének betetőzéseképpen - megalapította a Természettudományi Társulatot, amelynek első elnöke lett. Entz Géza írja róla: „alig mulasztott el egyetlen szakgyűlést, buzdított, lelkesített, agitált, élénken részt vett a vitatkozásokban, maga is tartott előadásokat a legkülönbözőbb tárgyakról, tele volt új eszmékkel, indítványokkal..." 3 1849-ig viselte tisztségét; 1860-ban azután újra megválasztották. A „dicső öreg", ahogy Kátai Gábor nevezte, 2000 Ft alapítványt tett pályamunkák jutalmazására, bár az önkényuralom idején „sok évekig tartott mostoha sorsa után nemcsak hivatalától, hanem más keresetétől is megfosztva" anyagi gondokkal küszködött. 4 Bugát nyelvújító törekvéseit fordításokban és magyar nyelvű művekben fejtette ki. Első írását Bonctudomány (1828) címmel szokták emlegetni. Tulajdonképpen Hempel Adolf Anatómiáját fordította magyarra, mivel az orvosi műnyelv alkalmazására az emberi test tudományos leírása látszott legcélszerííbbnek. Művéhez szótárt is mellékelt. A bevezetőben utalt arra, hogy forrásul az előző évtizedek csekély műszókészletének „szerencsésebb szüleményeit", Diószegi, Fazekas, Földi alkotásait és szétszórt töredékeit is felhasználta. Munkálkodása azonban csakhamar ellenhatást váltott ki. 5 BugátoX ez sem riasztotta vissza. Az Orvosi Tár mellékletéül megjelentette az Orvosi Szókönyvet (1833), ezt pedig a Sebészség (1836) követte, latin-magyar-német és németmagyar-latin műszógyűjteménnyel. Nem sokat késett a Tapasztalati Természettudomány ( 1837) c. műve sem. Szakírói tevékenységére az jellemző, amit Benkő Loránd — az irodalmi nyelv fejlődésére vonatkoztatva - más, hasonló összefüggésben fejtett ki: „...az írók némelykor bevisznek írásaikba teljesen új, egyéni teremtményeket, tehát olyan nyelvi formákat (egy-egy új szót, szójelentést, sajátos szókapcsolatot stb.), amelyek az irodalmi nyelvben, de más belső nyelvtípusokban sem léteznek...". 6 Ezt mutatja Bugát jelentősebb műszógyűjteménye, a Természettudományi Szóhalmaz (1843) is. Húsz esztendeig gyűjtötte hozzá az anyagot, s mintegy 40000-re szaporodott fel a címszavak száma. Természetesen nem minden szónak Bugát a szerzője. Az akadémián akkoriban ún. „szócsináló" üléseket tartottak hetente (éppen Bugát elnökletével), és innen is sok szó került be a Szóhalmazba. Az viszont bizonyos, hogy Bugát volt az egyik legtermékenyebb „szógyártó". Saját szavait b-vel jelölte, és kb. ezerre becsülhetjük a számukat. Manapság talán százat tekinthetünk élőnek közülük 7 , mint pl. adag, agy, ájuldoz, áthasonít, bálna, bonc- és összetételei, búra, cseppfolyós, csipesz, delej, dögvész, dudor, ellenszenv, elnök, eredmény, földgömb, földtan, garat, gyógy- és összetételei, gyülemlik, hajlam, halottkém, helyrajz, higany, hőmérséklet, kórjel, kóros, kórtan, kórtünet, 3 ENTZ Géza Megemlékezés Bugát Pálról. Természettudományi Közlöny XLVII. 417. 4 Vö. KÁTAI Gábor Emlékbeszéd Bugát Pál fölött. 1868. 11. 5 L. ALMÁSI Balogh Pál Tud. Gyűjt. 1830. III-IV. és LOVÁSZ Imre: Értekezés a magyar nyelvújításról. Tud. Gyűjt. 1834. X. 6 BENKO Loránd Irodalmi nyelvünk fejlődésének főbb vonásairól. In: Anyanyelvi műveltségünk. 1960. 234-50. 7 Vö. KOVALOVSZKY Miklós Tudományos nyelvünk alakulása. In: Nyelvünk a refomkorban, 1955. 308.
