Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Bakó Ferenc: Kőbe vájt építmények a Mátra környékén

nem kaptam információt. Ekkor „a borospincék a lakóház alá épültek, de a filoxéravészig a hegy lábánál sorban húzódtak a vert falú, épített pince-borházak".

68 A földrajzi név kutatás ebben a tekintetben két jelentősebb adatot tárt fel. Az egyik név a belterület északkeleti szélén a Nagyverem (25), vagy Erzsébet utca, amit „a falu legszegényebbjei laktak.

69 Ez a megjegyzés úgy értelmezhető, hogy itt az emberek nagyobb számban földkunyhókban, vennekben laktak, de úgy is, hogy a területen egykor egy nagyméretű „verem" volt, amiben bort tároltak. Ez a forma és kifejezés a múltban borospincét is jelentett.

70 A második földrajzi név a Morgó (345), Pesty Frigyesnél Szőlő hegye, amiről a gyűjtő ezt a megjegyzést tette: „A néphagyomány szerint régen gyakran morgott a hegy. Egyesek szerint pedig borospincék voltak en'e, s a férfiak ide jártak iszogatni, szórakozni, s az ő hangjuk tűnt morgásnak. Azt is mondják, hogy az asszonyok morogtak, amiért itt szórakoztak a férfiak".

71 Apc község, egykor város, történelméből és hosszú idők óta folyamatos bortermelő jellegéből logikusan következik, hogy területén bortároló helyiségeknek kellett lenni. Ezek helyét, formáját már nem tudtuk megállapítani, de alaposabb helyszíni kutatás még felderíthetné. Ecséd A Nagyrédével határos és attól délnyugatra elterülő falu még a gyöngyösi borvidékhez sorolható. Az Aba nemzetiség birtokára települt besenyő eredetű népességből mára csak a falunév maradt meg.

72 Birtokosai mindig kisebb nemesi családok, 1770-ben négy famíliát említenek az iratok.

73 A szőlőművelés a jellemzője a falu gazdálkodásának és ez 1480 körül kimutatható. 1691-ben 20 szőlőművelőt írtak itt össze, 1723-ban pedig a földesúr német iparosokat hozott be, akik között bognárok is voltak, bizonyára a bortermelés miatt. 1770ben 93 helybeli gazda művelt szőlőt az Ecsédi hegyen, másik helyi nevén a Nagy-hegyen. 1866-ban 219 hold a szőlők kiterjedése.

74 Műemléki kutatás a belterületen említésre méltó borpincét nem talált, de népi használatból a következőket állapítottam meg: „borospincéket csak a lakóház egyik helyisége, a kamra alá szoktak építeni, tehát lyukpincék nincsenek".

75 A földrajzi nevek katasztere azonban tartalmaz két adatot, amelyek további kutatásra ösztönözhetnek. A belterületen van a Makszi-féle pince (55) a falu keleti szélén, a másik a Csala-borház (201) a határ nyugati szélén, a lőrinci községhatár közelében, lakóházzal és pincével. Valószínű, hogy ezek a hajdani földbirtokosok tulajdonában voltak. A földrajzi nevek emellett egyéb információkat is közölnek, a népi vallásossággal és a korai kereskedelmi utakkal kapcsolatosan. A Szent-laposi'forrás, Pesty Frigyesnél: Szentkút (192), ahol „megjelent Szűz Mária", és a Képódal, amiről Pesty F. azt írja, hogy „a déli oldalon az oldalas rész a régi út mellett lévő, egy kőrakatú állványban valamely szentnek képe állott". — Közlekedéstörténeti jelentőségű nevek is maradtak meg a határban: Nagyút, Vaskapu, Vásárosok útja, Tótok útja (209, 253, 257, 289), amelyek annak emlékét őrzik, hogy „régente a felvidéknek az alfölddel közlekedő útja erre vezetett keresztül. Igen széles út. "

76 68 Top. I. 496. 69 PELLÉNÉ IV. 110-120. 70 VINCZE István 1984. 1. 71 PELLÉNÉ IV. 118. 72 LADÁNYI István 1936. 156. 73 SOÓS Imre 1975. 156. 74 Top. I. 623., SOÓS Imre 1975. 155-157. 75 Top. I. 627. 76 PELLÉNÉ IV. 186-194.