Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Bakó Ferenc: Kőbe vájt építmények a Mátra környékén

Szurdokpüspöki A Mátra nyugati lábánál, a Zagyva völgyének talán a honfoglalás korában keletkezett települése, amelyet az Aba nemzetség ősei kaphattak meg először, majd az egri püspökség megalapításakor a király az egri egyháznak adományozott. 1288-ig volt a falu az egri püspökség tulajdonában, s akkor világi birtokosé lett, majd az esztergomi és egri káptalané.

77 Nem tartozott sohasem a jelentős bortennelő helyek közé, bár erről alig van adat: 1936-ban csak 108 hold szőlőt műveltek, a földrajzi név kataszterben előforduló nevek már újabbak.

78 A települést nem is a boipincék miatt tárgyalom, hanem azért, mert itt a barlagépítmények egy másik formája található, nevezetesen a remetebarlang. Az egri egyházmegyei plébániák történeti ismertetésében ezeket olvashatjuk: ,,A helység keleti határán (-ban), az elpusztult régi templomhely közelében egy kősziklába vágott remetealak is volt, a Szentkereszt remeteség, mellette kápolna, melynek építménye ebben az időben (1746-ban) jó, de belső felszerelése nincs. Gondozza a Szokoll Simon nevű remete, a ferences harmadrend tagja, aki négy éve remetéskedik itt, nyomorúságos kalyibában lakik, koldulásból tartja fenn magát, példás, jámbor életet él."

79 A barlangépítmények, a pincék történetének kutatása során már régebben eljutottam a Zagyva völgyébe is, ahol a mátraverebélyi Szentkút kegyhelyen rátaláltam a hegyen vágott remetebarlangokra. Leírásuk, tudományos feldolgozásuk folyamán vettem tudomást arról, hogy a közelben még egy remetebarlangot ismernek, sőt mellette szentnek tartott kút is található.

80 1997 tavaszán megszemléltem ezt az építményt, amely a belterülettől keletre emelkedő hegy oldalába vájt üreg, a középkori, de már elhagyatott település — ugyancsak Szurdokpüspöki - közelében. A hely neve Pusztafalu, egykori temploma mellett Szentkereszt nevű kúttal. A meredek dombot kalauzolással megmásztam, a barlangot leírtam, arról alaprajzi vázlatot készítettem és lefényképeztem.

81 A barlang, amit az öregek Remetelyuknak, vagy csak Lyuknak neveznek, az Istenfa ódal (vagy más néven Surnya) nevű hegyoldalban húzódik meg, a Szentkereszt-kút fölött.

82 A meredek emelkedőn kúszó erdőborított ösvényen nehezen megközelíthető, kunyhószerű építményt keményebb vulkáni kőbe vágták, előtte szűkebb, udvarként használható pihenővel. Az üreg formája szabálytalan, sarkain lekerekített kocka, bejárata mellett ablak, azon túl füstlevezető lyukkal. Jobboldalán a padlótól fél méter magasságban kőbe vájt fülke látszik, amit tárolásra, esetleg ülésre, fekvésre is használhattak. Az ajtón és ablakon nyílászáró szerkezetnek nyomát nem tudtam felfedezni. A mennyezet és a falfelületek egyenetlen csákányvágások nyomát viselik: a barlang egyszerű kontármunkának, vagy igen réginek látszik. Történetéről, használatáról, lakóiról a fentebb említetteken kívül nincs tudomásunk, de a falu öregjei még őriznek emlékeket, hagyományokat.

83 Ezek szerint a Remetelyukhoz hasonló építmény (?) a határban még több is található. A 77 LADÁNYI István 1936. 270., SZOMSZÉD András é.n. 66. 1992. 70. 78 SZOMSZÉD András é.n. 66. 79 SOÓS Imre 1985. 311-312. 80 Az információt KAPROS Márta néprajzkutatónak köszönöm. A szentkúti kegyhely kutatásának rövid összefoglalását lásd. B. DAMÓ Judit 1997. 81 KOVÁCS József polgármester segítségét, információit ezúton köszönöm. 82 SZOMSZÉD András é.n. 58., 66., SZOMSZÉD András 1992. 184., PESTY Frigyesnél is (1864): Remetelyuk. 83 Kérésemre KOVÁCS József polgármester, KÖRÖM Zoltánné történelemtanár útján információkat kért az iskolás gyermekek segítségével a község egyes lakóitól. Özv. KÖRÖM Mihályné, TAMÁS Gergely, MOLNÁR Gabriella, VIRÁG Tibor, BALOGH Pálné, PATAI Ferencné és PÉSZ Péter közléseit megköszönöm.