Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Csiffáry Gergely: A solymosi malomkő

2. kép A malomkő faragása és egyenlítése. KÓS Károly 1980. 298. rémesek helyét, s lapos csákánnyal kivésték azokat. Egy rémes 3 cm széles és 0,5 cm mély bevágást tett ki a kőmell és a kő pereme közötti őrlőfelületen. E csatomaszerű, 10-12 mm mély vájat egyik oldala merőlegesen süllyedt, a másik lejtősen emelkedett. A 42 colos kőre 12 rémest, míg a 36 colosra 8 rémest vágtak. A rémest kaszára (azaz hajlított ív alakban) vagy egyenesen vésték az őrlőfelületbe. A rémesek közé - azok alakjához igazodó - sűrű rovatokat karcoltak. A rovátkák azonban nem értek el a kőmellig, közöttük néhány cm-es gyűrű alakú felületet hagytak, amelyen csak a rémesek húzódtak. Ez a felület arra szolgált, hogy a kövek közé kerülő gabonaszemet aprítsa, darálja, mert ez a folyamat az őrlés előkészítését jelentette. A malomkőpárokra a rémeseket ellenkező irányban vágták, hogy a bemetszések és vájatok mintegy ollószerűen nyírják el a közéjük sodródó gabonaszemeket. Ezt az eljárást Gyöngyösön keresztvágásnak nevezték. így a kövek könnyebben tudták szétmorzsolni a körbefutó gabonaszemeket, amelyek lisztté őrölve egy teljes körfordulás után hullottak ki a kőkéreg gyűjtőjébe. A rémesek a szemek elvágásán túl még hűtötték is a követ, lehetővé tették a vájatok levegőzését.

20 Természetesen a malomköveket a rendszeres használat során is gondozni kellett. A rémeseket folyamatos munka során 2-3 hetenként mélyíteni kellett. Hasonlóképpen a rémesek közötti rovátkákat 4-5 naponként újra kellett karcolni. E munkákat viszont már a molnárok végezték.

21 20 SELMECZI KOVÁCS Attila 1984. 359. 21 A molnárok malomkő gondozására lásd: SELMECZI KOVÁCS Attila 1984. 360.