Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Csiffáry Gergely: A solymosi malomkő
A malomkővágók teljesítménye Román János kutatásai szerint a XVII. században a következő: Sárospatakon egy-egy kő kivágása egy legénynek puhább kőből 6-7 napot, keményebb kőből 8-9 napi munkát igényelt. Ennek alapján egy-egy kővágó átlagosan évente 40 követ készített. 22 Ennél kisebb volt a csicsói malomkőfaragók teljesítménye, miután ott egy kő fejtése és faragása 2-3 heti munkát igényelt, s évente egy kőfejtő általában 5-8 malomkövet állított elő. A kisebb teljesítmény oka, hogy ott a kőfejtők földműveléssel is foglalkoztak. 23 A malom- és az őrlőkövek tartóssága az anyagtól, a használati igénybevételtől, de a gondozástól is függött. Selmeczi Kovács Attila szerint egy malomkőpár 10-12 évig is eltartott, ha rendszeresen gondozták. 24 Tarisznyás Márton szerint, ha kímélték a követ, akkor 20 évig is használhatták. A kövek átlagos élettartama azonban csak 6-8 év volt. 25 A solymosi kő- és malomkőfejtés A solymosi Kis-hegy, valamint annak nyugati oldalában hűzódó Csákkő észak-déli irányú andezit sziklavonulata adja évszázadok óta a helyi kőbányászat alapanyagát. A korábbi kutatás szerint a solymosi kőbányászat kezdetei 1400 előttre datálhatok, mivel a falu középkori templomának máig fennálló tornyát már a helyben bányászott kőből emelték. A kőbányászattal foglalkozó szakirodalom a helybeli malomkőfejtő működését 1753-tól ismeri, feltételezve, hogy a kézimalomhoz szükséges őrlőköveket már korábban is készítették. 26 Az újabb kutatások szerint a helybeli malomkőbányászat kezdetei a régészeti adatok alapján több mint 300 évvel korábbra keltezhetőek. Az újabb bizonyítékok ismeretében a solymosi kőbányászat kezdetei a X-XI. századra tehetők. Az erre vonatkozó adatokat a régészeti ásatások szolgáltatták. Szabó János Győző (1929-1986) az egri Dobó István Vármúzeum régésze 1974 szeptemberében Poroszló alatt, a magyarádi halom nyugati oldalán leletmentő ásatást folytatott. A munkák során egyebek mellett kettő X-XI. század első felében épült Árpád-kori lakóházra bukkant. Feltárta az egyik ház tűzhelyét is, ahol a tűzhely alja lapos riolitkövekkel volt kibélelve. Az itt felszínre került kőzetanyagot Kiss János tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE Ásványtani Intézete) vizsgálta meg. Véleménye szerint a talált kőzetfajtát Gyöngyössolymoson bányászták. 27 A helybeli malomkőbányászat korai, XIV-XV. századi emlékei is fennmaradtak, ui. a kisnánai vár kőtárában megtalálhatók azok a jellegzetes lilás színű, likacsos kőzetből faragott kézi őrlőkövek, amelyek a helyi malomkőfaragás bizonyítékai. (Lásd: 8. kép) 28 A területen kő- és malomkőbányászat létezése a XVI. századtól már írásos adatokkal is igazolható. A források legelőször 1577-ben említik a helybeli „Fodina lapidae"-X. Az egri püspök javainak 1577-1579-es összeírásában ez olvasható: ,,Vdn itt egy bánya, ahol malomköveket vágnak 2-2 darabért 80 dénárt fizetnek. Evenként alig 2-2 követ tudnak eladni. Valamennyivel többet vágnak, s annyiért adják, amennyiért tudják" 29 . Az egri 22 ROMÁN János 1965. 17. 23 KÓS Károly 1980. 30. 24 SELMECZI KOVÁCS Attila 1984. 360. 25 TARISZNYÁS Márton 1982. 126. 26 JUHÁSZ Antal 1991. 631. - Az előbbi szerző NAGY Gyula, 1964. 117. - adatát vett át. 27 SZABÓ JÁNOS Győző 1975. 38., 44. 28 A 8. képen látható inalomkőtöredék egy kézimalom felső őrlőkövének a darabja, amelynek eredeti átmérője 44 cm volt. 29 Gyürky Katalin-Miklós Zsuzsanna, 1991. 76.
