Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Horváth László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez

gyapjúkereskedőt hetet, vegyeskereskedőt és „hajhászt"

69 négyet, lókereskedőt, pálinkakereskedőt, pántlikást, divatáru-kereskedőt kettőt-kettőt. A sort az egy-egy hal-, liszt-, ócskavaskereskedő zárta. A kereskedelemből élők közé soroltam a kis-, közép- és nagykereskedőt, csakúgy mint a házalót, szatócsot, alkuszokat. A forrásokban a legritkább esetben lehet egyértelműen elkülöníteni őket. Míg a német nyelv, a német nyelvű források különbséget tesznek kaufinann (nagykereskedő), handelsman (kereskedő ember = közép) és Hausierer (házaló) között, addig a magyar nyelvű források ezt az elkülönítést sajnos egyértelműen nem teszik lehetővé. Az iparosok tábora szűkebb, összesen 50 fő. Pálinkafőzés 11 embert foglalkoztat, szabó 8, sapkacsináló 6, tajtékpipa faragó és pipacsiszoló 5. 4-4 suszter, üveges és mészáros, 3-3 tímár és szobafestő, 2-2 szappanos, "vata tsináló", bádogos, "etzet gyártó", gombkötő. A ritkább mesterségeket pedig egy-egy fővel a serfőző, órásmester, ötvös, "virslicsináló", "gyufa csináló" képviseli. (A legtöbb külföldi születésű egyébként az ő körükben találtatott.) A hitközség eltartotta 5 szegény család mellett, az egyház még másoknak is biztosította a jövedelmet. A zsidó oktatás súlyát jelzi, hogy már 1848-ban 7 tanítót tartottak. A hitközség alkalmazásában még további 9 ember állott. 4 egyházfi, 2 sakter, 2 kántor, és egy "fő rabbinus" (Lippe Farkas, kinek nevét németesen Wolf Lippének is irták a források). A sort teljessé 3 vendéglős, 6 korcsmáros, két sebész és két orvos teszi. Figyelemre méltó, hogy megjelentek a zsidó napszámosok ekkorra, 5 fővel. (A napszámosság a zsidóknál nem földművelő tevékenységet jelölt, hanem szolgai foglalatosságot, pl. házi szolga, kifutó legény, cseléd stb.) A hadsereg pedig már alkalmaz katonaként izraelitákat, mert egy katona is szerepel az összeírásban. Egyetlen egy személy jövedelemforrása ekkor még csak a háza utáni árenda. A "megjegyzések" is fontos részleteket árulnak el a zsidóság felemelkedéséről. 6 tanácsos és 3 előljáró található a zsidók körében. Egy bőrkereskedő fiát már ekkor Bécsben járatja orvosi egyetemre, egy másik bőrös pedig Pesten mérnöki tanulmányokra taníttatja a fiát. Az egyházi szervezeteket komolyan vették, gazdag és tekintélyes emberek voltak a templom gondnokai (vendéglősök), vagy például a halotti társaság gondnoka is. Az összeírás igazán régi szabálytalanságokat is feltárt. A megjegyzés rovatban szinte minden második-harmadik családfő mellett megtalálhatjuk annak a bejegyzését, hogy évekig engedély nélkül tevékenykedett, lakott a városban. Minden bizonnyal az ekkor feltárt visszaélések csúcstartói Svajtzer Lázár, aki "52 év óta lakik engedelem nélkül Gyöngyösön", valamint Vaizer Károly, aki "50 év által lakik Gyöngyösön engedelem nélkül". Épp az ilyen évtizedek óta fennálló állapotok felderítettsége sugallja, hogy egy aránylag precíz és naprakész nyilvántartás készülhetett el 1848. májusában. Ez a statisztika egy röpke belepillantást engedélyez egy csonka társadalomba. Mutatja, hogy ez az etnikai-vallási csoport már a jogi emancipáció előtt kivívta, megtalálta a helyét a feudális gyöngyösi társadalomban. Nem minden súrlódás nélkül persze, de voltaképpen a kereskedelemben és a kézműiparban is leginkább a helyi társadalom szerkezetében lévő üres helyeket töltötték be. A másik tanulság, hogy egyszerűen nem találtam azoknak a betelepült tudatlan és primitiv keleti zsidóknak a tömegeit, akikkel Dezséri Bachó László - és mások - riogatták a lakosságot.

70 69 hajhász = ügynökök, uzsorások. A XIX. század közepén a magyar társadalom valósággal a zsidó egyéniség megtestesülését látta bennük. A hajhászok tőkét szereztek maguknak és azzal uzsoráskodtak. 70 Dezséri könyvének egy fejezete a Keleti zsidók rohama Gyöngyös meghódítására címet viseli, melyben a "...galicziai gettóból az. országra szabadított, ősi ösztöneikben félelmetes, mohó zsidókról..." szól. A 40. oldalon: "...1844-ben és 1845-ben egyik lengyelzsidó raj a másik után érkezett... " szögezi le forrásmegjelölés nélkül, hogy aztán az 57. oldalon kijelenthesse: "...Az ötvenes és hatvanas években a gyöngyösi főtér már a galíciai városokra emlékeztet, a város központját annyira körülölelték a zsidó kereskedők... "