Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Horváth László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez
bélpoklosság szálljon meg, melly Elizeus könyörgésére Syrai Námánt elhagyta, és Elizeus szolgáját megszállotta; nyavalya törés, vérfolyás, és a hirtelen guta szele érjen meg; a véletlen halál ragadjon el, veszszek el lelkestül és minden vagyonostul, Ábrahám kebelébe sohase jussak, Moyzesnek a Sinai hegyen adatott Törvény törüljön el, és minden írás, melly Moyzesnek öt könyvében írva vagyon, kárhoztasson el, és ha ezen esküvésem nem igaz, Törüljön el Adonai és az ő Istenségének hathatósága!" A zsidó vallás írott és íratlan törvényei a betegek ápolását egyaránt a legszentebb kötelességek között írják elő. Ahol vagyoni helyzetük megengedte, emberbaráti intézményeket, kórházakat, aggokházát, stb létesítettek hitsorsosaiknak. A gyöngyösi zsidó kórház épületét 1854. március 7-én vásárolták meg az izraeliták. A zsinagógával szemben, a patakpart túloldalán megvásárolt házat és a hozzá tartozó több mint 3 hold kertet korábban gróf Szapáry József és felesége, báró Orczy Anna birtokolták. A Szentegylet tulajdonában lévő kórház működését feldolgozta Jakab Jenő rabbi majdnem száz évvel később. 79 A zsidóság asszimilációjának legfontosabb elősegítője az iskolaügy. A zsidók a saját elemi iskolájuk mellett szép számmal látogatták a város gimnáziumát is. 1840/41-es tanév 309 tanulójából még csak 4 volt zsidó, de 1859/60-ban már 19. 1866/67-ben 71 fő, majd a folyamat csúcspontján 1873/74-ben 112 izraelita,vagyis az akkori gimnazisták 51%-a. 80 Az abszolút hatalom centralizációs politikája országosan is a zsidóság gazdasági tevékenységi körének szélesítése irányában hatott. Az ipart űzők aránya fokozatosan emelkedett a gyöngyösi zsidóság körében. Az abszolutizmus megszünteti a céhes korlátozások jórészét, sőt törvényileg biztosítja, hogy a zsidók bármilyen ipart folytathatnak. Ezért a XIX. század második felében az idősebb és fiatalabb generáció foglalkozásszerkezete között jelentős változás állt be az iparosok javára. Ez már a zsidó iparosság emancipációjának útja, melynek nyomán az 1860-as évektől megritkult, elcsitultak a zsidó és nem zsidó iparosok közti viták. Az utolsó rezignált kísérletet a szűcsök hajtják végre 1862-ben, mert a piactéren rovásukra terjeszkedtek "az izraelita kis kereskedők".^ A háttérben természetesen ott zajlott a feudális eredetű céhrendszer halódása. A harc azonban lassan már nem a kiváltságos céhes iparos és a kontár között dúlt, hanem a súlypont áttevődött a hagyományos céhes ipar és a modernebb kézműipari termelés közé. 82 A zsidóság történetének kutatásakor legnagyobb gondot a vagyoni viszonyok felmérése okozza. Évtizedes, évszázados kirekesztettség az ingatlanszerzésből problematikussá tette anyagi helyzetük meghatározását. Kezükön nyilvánvalóan jelentős mobil tőke halmozódott föl, jól megtérülő vállalkozásokba, kereskedelembe fektetve, de vagyonukat felmérni a polgári korig csak becsléssel, következtetéssel lehet. Gyöngyösön 1858-ban azonban egy cs. kir. szolgabírói körrendelet kötelezi a várost a zsidó kézen lévő ingatlanok összeírására. Az összeírást kétszer is meg kellett ismételni, mert az elsőt pontatlannak találta a megyei hatóság. 83 Másodszorra már egy korrekt, igen nagy műgonddal elkészített felmérést állított össze a város. 84 1 85 8-ra 78 izraelita tulajdonos kezén kereken 100 ház volt. Leginkább az első fertályban helyezkedtek el az ingatlanok. A száz házból 5 volt hajdan nemesi "úri" birtok, a többi polgári. Nyolcat nyilvános árverésen vettek meg. A tehetősebbeknek már több városi háza is volt, de közülük is kiemelkedett Braun Mózes 7 házával. Az "észrevétel" 79 JAKAB Jenő: A kórháztól az aggokházáig (1854 - 1942), Gyöngyös 1943. 80 BACHÓ László, Dezséri 1941. 98. 81 HML. GYVL. V-I01/b/401. CCCCXLIII/38. Zsidók eltiltása a vásártérről (1862.) 82 DÓKA Klára 1994. 84. 83 HML. GYVL. V-101/b/47. LIII/83. Zsidó kézen levő ingatlanok összeírása (1858.) 84 HML. GYVL. V-101/b/46. LIII/52. Zsidó kézen lévő ingatlanok (1858.)
