Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Horváth László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez
rovat szolgáltatja a legfontosabb adalékot arra nézve, hogy milyen ütemben szerzik meg az ingatlanokat. A forrás külön érdekessége, hogy országosan egészen 1860-ig fennállt a zsidók birtokképtelensége. Sőt, az 1853. október 2-i császári pátens ismételten, nyomatékosan megtiltja az ingatlanszerzésüket. 85 Zsidó kézen lévő gyöngyösi ingatlanok (1858.) Időszak Megvásárolt ingatlanok száma 1830- ig 5 1831- 1840 12 1841-1847 16 1848-1849 12 1850-1858 55 A kereskedők világába enged betekintést a Zsidók részére engedély sátrak felállításához (1858.), mely "...az Országos és héti vásárok alkalmával, egy öl területű sátorban..." árusítást engedélyez a gyöngyösi piacon. 86 Az előre kijelölt sátorhelyek közül a zsidók a 153-tól 252-ig terjedő szakaszokat kapták ...a város pénztárába évenként és pedig pünkösdkor fizetendő Négy váltóforintért." Az itt fellelt ún. engedelem levelek persze a zsidó kereskedők csak egy részének tevékenységi körét tárja föl. A 98 árus közül 28 "gyóccsal" kereskedett, sok volt közülük az Árva megyei illetőségű nő. Őket a "rőfös portéka és kendő" árusok követik 21 sátorhellyel, majd a szappanosok jönnek 10-en (1 kecskeméti kivételével mind szegedi). A férfi ruha és öltöny árusok 8, az áru megnevezése nélküli kereskedők 6, a szalagosok és pesti szabók 4-4 sátorhelyet bírtak. Figyelmet érdemel 2-2 "polgári festő mester", "sapka művész", "Nürnbergi portékák árusa". Az 1860-as évek már az asszimiláció időszaka. A század második felétől a felgyorsuló birtokszerzés és az egyes iparágak gyakorlásának megszűnő tilalma határkő ebben a folyamatban. Ennek függvényében nemcsak a vagyonszerzés, a kereskedelemben és iparban történő térhódítás látványos, de a magyar nyelv elsajátítása is. A zsidó iskola magyar nyelvre tért át, sőt megkezdődött az izraeliták helyi szellemi életbe való bekapcsolódása is. A zsidóemancipáció csúcspontja az 1867. évi XVII. törvénycikk, az ún. emancipációs törvény: "].§. Az országnak izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyenlően jogosítottnak nyilváníttatnak. 2.§. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.'® 1 Új fejezet kezdődött ezzel az ország és persze a gyöngyösi izraeliták életében. Jogilag elhárult minden akadály az asszimiláció útjából. A társadalom egy részéről persze az előítéletek, fenntartások egycsapásra nem tűntek el. Ahogy a zsidók egy részénél is megmaradt az elzárkódás, a hagyományokhoz, valláshoz való görcsös ragaszkodás. A törvény nyitva hagyta az izraelita felekezet belső autonómiájának kérdését. Ez pedig visszahathatott a többi felekezettel való kapcsolattartásra, leginkább az ún. viszonosságra. Hisz az emancipációs törvény csupán izraelita vallású egyéneket ismer el, nem pedig izraelita felekezetet, testületet. Voltaképpen - br. Eötvös József kultuszminiszter szándékai szerint -, e kérdés rendezésére vetődött fel egy országos zsidókongresszus megtartásának szükségessége. A kongresszus feladata lett volna a hitközségek és a felekezetek országos szintű 85 GONDA László 1992. 97. 86 HML. GYVL. V-101/b/305. CCLXXX781. (1857.) 87 Magyar Törvénytár 1867. évi törvények 354.
