Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Horváth László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez

2. fotó. A "régi temető" halottainak maradványait jelölő síremlék. Horváth László felvétele 1995. 3. fotó. Boskovitz Feivl rabbi síremléke 1824-ből. A szerző felvétele 1995. gálatukkal le is kötelezik a vagyonosodó földbirtokosokat. Az ekkori érdemek hálájának tekinti a szerző azokat a gesztusokat, melyeket a földesurak - akár a város ellenében is - tettek irányukban. A bécsi békével egyidőben lehetőséget kaptak Gyöngyösön zsinagóga építésre, rabbi tartásra, városi ingatlan szerzésre. Ez olyan fokú javulása városi hadállásaiknak, mely magára vonhatta a polgárok még fokozottabb rosszindulatát és irigységét. Ez a zsidóellenes hangulat pedig tetőpontjára nem véletlenül a konjunkturális időszakot törvényszerűen követő dekonjunktúra idején következik be. De ekkorra a zsidóság jogi és gazdasági jelenléte kikezdhetetlen. 1838/39-es adófizetési listán a 3218 adófizetőből már 136 zsidó. Sőt, ők is leginkább a város közepét szállották meg, sokszor volt nemesi ingatlanokban találtak otthont. Az 1810-es években tehát a zsidóellenes hangulat a tetőpontra jutott. Az izraeliták létszáma jelentősen megnőtt, gazdasági jelenlétük kézzelfoghatóvá vált. Viszont a két évtizedes konjunktúrát egy látványos dekonjunktúra, pénz devalváció követte. Ez az a gazdasági és lélektani helyzet, amikor a zsidóellenes hangulat szinte törvényszerűen a felszínre jut. A városi tanács most már a földesuraknál is appellál. Tudják, hogy minden "zsidó beszivárgás" elleni intézkedés eredménytelen, ha a földesúri védelem továbbra is megbénítja a rendelet végrehajtását. 1812-ben nemcsak a tanács keresi a jogorvoslatot, hanem a zsidók is. Bízva eddigi támogatóik jóindulatában, azt kérik, hogy mentsék föl őket a vásári helypénz fizetése