Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Szabó Jolán: Gyöngyös vásárai és piacai a 18.században
Gyöngyös a 18. században a jog adta lehetőséggel, miként töltötte meg a kereteket tartalommal, ezeket vizsgáljuk a következőkben. 1. kép. Gyöngyös XVIII. századi látképe egy mesterlevélen A tanácsülések jegyzőkönyveinek vásárokkal és piacokkal kapcsolatos határozatai - melyek legfontosabb forrásaink -, négy csoportba oszthatók annak alapján, hogy mit szabályoztak: így a vásárok időpontját meghatározók, a helyével foglalkozók, a vásárok rendjét szabályozók, ebbe beleértve az árusok helyének kijelölését is, s végül a helypénzek beszedését, a vásári jövedelmek kezelését előíró rendelkezések. Ami a vásár időpontját illeti, az a privilégium által meghatározott, így erre vonatkozóan csupán praktikus megfontolás alapján született egy tanácsi határozat 1787-ben: az országos vásárok - figyelembe véve a távolabbról érkezőket - hétfői napon kezdődjenek, mégpedig úgy, ha szombatra esik a kezdete, akkor az előző hétfőtől, ha vasárnapra, akkor a következőtől, s így egy egész hét áll az árusok rendelkezésére 4 . A tanácsi végzések egész sora foglalkozik a vasárnapon és ünnepnapokon történő árusítással, pontosabban annak tilalmával: "Vasárnapokon, és Ünnepeken mindennemű árúk nyolcz óráigh bé zárattatnak, egyedül szék hús, marhabél, kocsonya, és hal áruitatás reggel első Harangozásigh engettetik megh, melyekis harangozás után tilalmaztatnak egész nyolcz óraigh." (MAI. aug. 10.) 5 Egyetlen esetben született kivétel a tiltás alól, amikor a pénteki hetivásár nagypéntekre esett. 1748-ban maga a város tiltja meg a vásár megtartását: "... Urunk Szent Szenvedése napján senkinek nem lészen szabad a' piarczon árulni..."^ 1798. március 30-án a tanács újra foglalkozik ezzel az esettel, mégpedig azért, mert előző évben a földesurak javaslatot tettek a nagypéntekre eső hetivásár más napon való megtartására. 4 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 183-184. 5 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 102-103. Lásd még uo. 29., 33; 100-101; 323, 342-343. 345. 6 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 104.
