Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Hajagos József: Heves megyei nemzetőrök részvétele a bácskai harcokban

gatás nélkül maradva eredményt nem érhettek el. (Henryk Meyer egyébként a szabadságharc folyamán az egyik legmegbízhatóbb alparancsnoknak bizonyult.) A Porosz-gyalogosok visszavonulása következtében a temeriniek, ha akartak sem tudtak volna Járek felé visszahúzódni, mert a Kálvária-domb irányából érte őket az a támadás, melynek következtében kénytelenek voltak feladni állásaikat. Lenkey sorkatonaságot illető kritikája túlzottnak tűnik a leírtak alapján. A Kálvária-domb elestével északról fedezetlenné vált Járek is. Temerin elfoglalása után a szerbek a kukoricásoktól rejtve Járek ellen csoportosították át erőiket. A Közlöny tudósítása szerint az előőröket a szerbek "magyarul beszélve, s a rácok ellen dühöngve" közelítették meg, akiket sikerült is megtéveszteniük. A falut gyújtógolyókkal felgyújtották, melyből az 1. és 2. század megbomlott sorokban vonult ki. A sáncokban elhelyezett nemzetőrök továbbra is megtartották állásukat. A Közlöny tudósítása szerint ők a temerini katonai parancsnokságtól, feltehetően Máté alezredestől kaptak visszavonulási parancsot Okér(!) felé. Az augusztus 29-30-i ütközet veszteségeiről nincs pontos információnk. Erre nézve a Közlöny levelezője azt jegyezte meg: "Többek hiányzanak mind a rendes katonaság, mind a nemzetőrség közül, azonban ez utolsónak ha csakugyan lesz vesztesége, az mindenesetre annak tulajdonítható, hogy rendetlenül vonult vissza, s csuda hogy egyenkint el nem vadászták őket."

[02 Járek sikertelen védelme volt a hevesi nemzetőrök utolsó harci tevékenysége a Bácskában. Még augusztus 30-án Okérről Verbászra mentek, ahol beszállásolták őket. Ugyan még pár napjuk hátra lett volna a szolgálatból, másnap endedélyt kaptak a hazaindulásra. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy a járeki kudarc erősen demoralizálta a zászlóaljat, fegyelme teljesen megbomlott a visszavonulás során. Valószínűleg többen is kifejezték hazaindulási szándékukat. A katonai parancsnokság és Beöthy Ödön kormánybiztos feltehetően el akarták kerülni a Pest megyei nemzetőrök második zászlóaljával történtek megismétlődését, akik Szenttamás augusztus 19-i sikertelen ostroma után engedély nélkül hazamentek. így elengedték a hevesieket, akiktől már nem lehetett hasznos tábori szolgálatot remélni. Pontos menetrendjük nem áll rendelkezésünkre. Szeptember 4-én Lenkey Károly és segédtisztje Szabadkán vételeztek takarmányt lovaik számára. Szolnokra érkezésüket a vármegye vezetősége szeptember 8-ra várta, s erre az időpontra előfogatokat rendeltek oda a nemzetőrök hazaszállítására.

103 Röviden értékelnünk kell a hevesi nemzetőrök tábori szolgálatát. Táborba vonulásuk meglehetősen körülményes volt, sok problémával járt együtt. Mindezek - párosulva a hiányos fegyverzettel és kiképzéssel - nem sok jót jósoltak a tábori szolgálatra nézve. A zászlóalj tényleges tevékenysége a negatív előzményeket pozitív irányban meghaladta. Járekban mindaddig helytálltak, míg lehetett. A falu feladása elsősorban a katonai vezetés hibájának és Temerin előzetes elestének tulajdonítható. A hevesi nemzetőrök közül személy szerint is ki kell emelnünk néhány embert, akik itt szerezték első harctéri tapasztalaikat, amelyeket a szabadságharc során még újabbakkal bővítettek. A zászlóaljat vezénylő Lenkey Károly ezredesi, az ágyúk használatát megtanító König Endre őrnagyi rendfokozatot ért el a honvéd hadseregben. Többen a Heves megyében szerveződő 26. honvédzászlóalj sorai közé léptek, mint pl. Dombrády László, aki századosi és Majzik Félix, aki főhadnagyi rendfokozatot ért el.

104 Ezek az akár elismerőnek is tűnhető megállapítások azonban nem feledtethetik el a több, egyértelműen negatív tényezőt. A hat hetes szolgálatra kiállt nem102 OL P295 38.cs. 20./VII. 203-209., Közlöny 1848. szeptember 4. 103 OL H92 ONőHt 1848:4019., 6229., OL H123 jegyzőkönyvi másolatok 104 BONA 1987: és BONA 1988: életrajzi adatok, OL H147 13.d. 471-476.