Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Horváth László: Kivándorlás az Egyesült Államokba Bodonyból 1914-ig (Heves megyei kivándorlás II.)
1910-től új korszak kezdődik a bodonyi kivándorlásban. A tömeges emigráció helyét a nagyon is tudatos „Családegyesítés és a nők kora" váltja fel. Ebben az időszakban megközelítőleg 100 fő hagyja el a falut, vagyis a bodonyi kivándoroltaknak körülbelül 15%-a. De míg a korábban kivándoroltaknak alig 5%-a volt nő, ekkor már a községet elhagyók között 25 lány, asszony található, ami a kivándorlóknak 1/4-e. A korszaknak a fő sajátossága éppen ez — amellett, hogy az említett okok miatt a kivándorlás intenzitása visszaesett. Az 1914-es év adatai már csonkák. Az időközben kitört világháború erőszakkal szakítja meg a kivándorlás - és vissza vándorlás - menetét. Az útlevelek kiállítási joga is ideiglenesen újra a belügyminiszter hatáskörébe került. 1910- ben 27 fő hagyta el a települést, köztük 5 asszony. 1 Az 1910. évi népszámlálás adatai már magukért beszélnek. A pétervásári járásban a lakosság fogyása a fő tendencia. Az említett térségben Bodony, Bükkszék, Recsk, Szajla és Terpes lakossága is csökkent, de leglátványosabban éppen Bodonyban, ahol a fogyás 111 fő, a népesség 6,5%-a. 72 Az ekkor összeírt 1.672 főből is 213 távollevő. A nagymérvű csökkenést az alispán a kivándorlás mellett igyekszik az 1903. és 1904. évben pusztító „roncsoló-toroklob", valamint az 1909-ben fellépő vörheny és kanyaró járványnak betudni, de számára is nyilvánvaló, hogy főleg a tűzvész után bekövetkezett nagymérvű kivándorlás okozza leginkább a lélekszám csökkenését. 3 1911- ben az alispán megpróbál képet adni azon községek kivándorlásáról, ahonnan legalább száz kivándorló eltávozott. Eszerint a táblázat szerint Bodony a harmadik legtöbb embert útraindító település. (Az első Recsk, a második Sarud). De az itt közölt adatok nyilvánvalóan tévesek, lefelé kerekítettek. A táblázat szerint Bodonyt mindössze 423 fő hagyta el, s már 110 ember haza is tért Amerikából 74 . Sőt megemlíti, hogy a kivándoroltak száma ettől csak alacsonyabb lehet, hisz kétszer is számítjuk azt az embert, aki már másodszor megy ki. A dolgozatban 1911-ig e tanulmány szerzője körülbelül 550 kivándorlást regisztrált, tehát több mint száz emigrálásról az alispánnak „nem volt tudomása". 1911-ben a község emlékezete 23 kivándorlót őrzött meg, melynek 13%-a nő. 75 A balkáni háborúk, valamint az európai katonai készülődés nagy szerepet játszott abban, hogy az eddig még bizonytalankodó családok végérvényesen az amerikai letelepedés mellett döntsenek. Az USA-ban már biztos keresettel és némi hely- és nyelvismerettel rendelkező családfő most sietve kiviteti itthonmaradt családját, feleségét. Amerikában amúgy is nagy érték volt a nő. A nős kivándorló amint csak tehette, házat bérelt, esetleg vásárolt, és a burdosok tartásával igyekezett családja jövedelmét szaporítani, s ehhez a „burdosasszony" elengedhetetlen volt. 1912-ben a 12 kivándorló mindegyike nő, s az 1913-ban útrakelő 4 emigráns is az asszonyok sorából került ki. 77 Ebben nagy szerepe lehet a miniszterelnök azon rendeletének, mellyel a feszült politikai helyzetre való tekintettel a védköteles férfiszemélyek kivándorlását 1912-ben teljesen megtiltotta, s a már kiállított útlevelek kézbesítését is megakadályozta. 78 70 FÁNCSI József 1969. 175. 71 FARKAS Gábor 1962. 11. 72 Alispáni jelentés-1910. 22. 73 Alispáni jelentés-1910. 25. 74 Alispáni jelentés-1911. 19. 75 FARKAS Gábor 1962. 11. 76 VAZSONYI Endre 1980. 95. ,A feleség a gazdasági érvényesülés közvetlen és nélkülözhetetlen eszköze volt, akárhogy is próbálnánk érzelmesíteni a dolgot: anyagi érték" 11 FARKAS Gábor 1962. 11. 78 Alispáni jelentés-1912. 25. Hivatkozás a 7227. és a 7252/M.E. 1912. számú rendeletre.
