Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Horváth László: Kivándorlás az Egyesült Államokba Bodonyból 1914-ig (Heves megyei kivándorlás II.)
Megyei viszonylatban is ijesztően megnőtt a nők és gyermekek részesedése a kivándorlásban. Míg 1907-ben az összes kivándorlónak csak 9,4%-át alkották, addig 1908-ban 13,4%; 1909- ben 18,4%; 1910-ben 14,6%; 1911-ben már 43,9%; 1912-ben pedig 37,8% volt a részesedésük. Ami bizonyítja, hogy a Bodony esetében felállított korszakolás: kirándulás kora, tömegek kora, nők és családegyesítés kora; a megyei tendenciákat tekintve is helytálló. Ebben az időszakban nagyon sokan haza is térnek. A háborús helyzetben a családfő nem akarja szeretteit, feleségét védtelenül itthon hagyni. így tett 1913-ban Kovács kőház Márton is, aki 1905-ben hagyta el a települést. Az apjának hazaküldözgetett pénzből felépített ház mellett még egy fertály (7 hold) földet is vásároltatott. Buffalóban már önálló egzisztenciát teremtett. Végig ugyanabban a vasgyárban dolgozott és ugyanazon a burdon lakott. Itt ismerkedett meg a burdos sógornőjével, a parádi Kivés Erzsébettel, kit testvére hívott ki, mert a segítségével még több kivándorlónak szállást tudtak adni. A buffalói magyar templomban fogadtak egymásnak örök hűséget, s első gyermekeik is itt születtek. 1913-ban azonban mégis visszatértek Kovács kőház Márton családjának unszolására. (6. kép) 80 1914-ben a világháború kitörése a kivándorlás felfelé ívelő szakaszát törte meg. Csak az első félévben legalább 30 férfi - zömmel szökevény - hagyja el a falut. Menekültek a katonai mozgósítások, behívások, a háború elől. Sok visszavándorolni szándékozót is visszatartanak a hazai hírek. A bodonyi kivándorlást tehát nem az otthoni helyzet javulása, vagy a szigorító intézkedések hatása állítja meg. Külső ok - a világháború kitörése - szakítja félbe, mely egyben jelzi is, hogy amennyiben a háború után változások nem következnek be a faluban, a mozgalom bármikor újraéledhet. 79 Alispáni jelentés-1912. 25. 80 MM. TA. 1263.91. A szerző saját gyűjtése.
