Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Horváth László: Kivándorlás az Egyesült Államokba Bodonyból 1914-ig (Heves megyei kivándorlás II.)
A megriadt feleségek, gyerekek még azon a napon a kert végében elégették az addig őrizgetett fotókat, hazaküldött leveleket, útleveleket. Minden olyan emléket, mely hozzátartozójuk ellen esetleg bizonyíték lehetne. Ebben a tudatos pusztításban megsemmisült anyagokat később a falubeliek maguk is igyekeztek pótolni. Sok családi fotóalbumba később az amerikai rokonoktól kérnek másolatot azokról a képekről, melyeknek az eredetijét vagy első példányát a pánikban megsemmisítették. Két további nehézséggel kell még a kutatás közben megküzdeni. Az egyik akadályt az okozza, hogy a kivándorlás a század 20-as éveiben ismét fellendült a faluban. Immáron nem az Egyesült Államok az úticél, mert az 1924-ben bevezetett kvóta-rendszer gyakorlatilag lehetetlenné tette a magyarok bevándorlását. Ekkor kap nagyobb hangsúlyt a bodonyi kivándorlásban Kanada, s a nagy gazdasági világválság idején pedig Argentina, Uruguay. Kanadába 1924-1939 között 83 bodonyi távozott 90 , s leginkább Ontario tartományban telepedtek le. Ezen belül is fő központjuk Windsor lehetett. 91 Gyakorlatilag tehát a bodonyiak a határ két oldalán éltek. Szoros kapcsolatot tartottak a két ország magyar lakói, ezek lehettek baráti vagy rokoni szálak. Gyakran utazgattak egyik államból a másikba, gyakori volt az is, hogy átköltöztek, ha valamilyen indok ezt megkívánta. " A gyűjtés során így nehéz szétválasztani a századeleji kivándorlás tudati és anyagi hatásait, az ezt követő időszak kivándorlóinak emlékeitől. Családok hosszú során, mint valami öröklött betegség, húzódik végig a kivándorlás. Csak példaként említem, hogy az Egyesült Államokban megrokkant Farkas sárkány István fia, ifj. Farkas sárkány István 1927-ben Kanadába vándorolt, hogy végül az unoka, Farkas sárkány János kövesse 1966-ban szintén Kanadába. Farkas szelei János fia is, ifi. Farkas szelei János 1926-ban felkerekedik, 93 hogy 57 évig Kanadában éljen. Helytállónak tartom azt a megállapítást, hog^ a családszervezetnek, a családi tradícióknak igen jelentős szerepe lehet a kivándorlásban. A gyűjtés másik nehézségét az okozza, hogy 1945-ben az országos Földbirtok - rendező Tanács, nűvel a községnek földosztásra alkalmas területe nem volt, 161 bodonyi családnak Ercsi község (Fejér m.) határában fekvő br. Wimpffen-féle ingatlanokra Göböly járási majorokba történő-áttelepítését rendelte el. Ezzel a község szinte ketté szakadt. Újabb hatszáz ember hagyja el végleg a települést, s alapítják meg az említett területen Besnyő községet. 9 Mindezen nehézségek ellenére feltérképezhető a kivándorlás és visszavándorlás által előidézett változás a falu életében. A tűzvészben elpusztult falut jóformán újra kellett építem. Nemcsak új utcákat jelöltek ki ekkor, hanem az épületek is új arculatot kaptak. 1904. előtt épült házak bár változatos formában, de szinte kizárólag vályogból épültek, és zsúppal fedettek voltak. A katasztrófa után csak cserepes házat igyekeztek építeni, s a legtöbb udvaron kutat ástak. Az amerikás pénz jócskán ebben az építkezési lázban lett felhasználva. (7-8. kép.) Rendezettebb utcákat alakítottak ki (Alvég, Újtelep), s a tűz után épített házak csaknem egyformák. A falu arculata tehát jórészt megváltozott. Például a körültornácos (előtornácos) háztípust a XX. század elején a visszavándorlók honosítják meg . A birtokviszonyok tekintetében is látványos átalakulásoknak lehetünk tanúi. Akinek már 89 Farkas szelei János szóbeli közlése (Ő az egyik „begyűjtött"). 90 FARKAS Gábor 1969/a.l03 91 Saját gyűjtés 92 BAKÓ Ferenc 1988. 22. 93 Saját gyűjtés. 94 BAKÓ Ferenc 1988. 35. közli John Kosa magyar származású kanadai kutató megállapítását. 95 DIV. ENA, 1774-74. FARKAS Gábor: Summások Bodony községben 38. 96 DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál 1969. 567.
