Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Horváth László: Kivándorlás az Egyesült Államokba Bodonyból 1914-ig (Heves megyei kivándorlás II.)
sikerült az útiköltségre felvett kölcsönt visszafizetni, s házát is rendbetetette, földvásárlásba igyekezett fektetni a pénzét. Bodonyban az ismertetett talaj és mezőgazdasági viszonyok mellett legalább 1 fertály (7 hold) föld kellett egy családnak ahhoz, hogy meg tudjon élni belőle. De még a „fertályos gazdák" is eljártak télen az erdészetbe fát vágni, sőt nagyobb gyermekeiket még a gazdagabbak is summásnak küldték. A földvásárlási-láz következtében már 1908-ra a föld ára irreálisan magasra szökött. Sokan emiatt kellett, hogy meghosszabbítsák a kinttartózkodásukat. Kovács kőház Márton 8 év alatt összegyűjtött pénzével legalább 2 fertály földet szándékozott vásárolni, s csak itthon derült ki, hogy az összeg jó, ha egy fertályra elegendő. 9 A leggyengébb részekre is volt vevő. Fejes bálint János például megvette azt a rétet, hol korábban a vízimalom működött, s meg is szüntette a malom működését. (A vízimalom a Sóskásban állt, a Kenderszeren) . Az így fellépő szolgáltatási hiányt egy élelmes „amerikás" rövidesen pótolta. Csomós János testvérével létrehozta a község első gőzmalmát. S bár mint minden újtól, kezdetben ettől is húzódozott a nép, később a „Csomós-féle" gőzmalom közkedveltté vált, mert a búza őrlésében, a liszt minőségében a modern gépeknek köszönhetően valóságos forradalmat váltott ki. Az őrleményt már differenciáltan adta (korpa, veresliszt, kenyérliszt, nullásliszt). Működését 1945 után erőszakkal megszüntették, a gépeket elszállították, a falakat pedig az idő és a lakosság elmálasztotta. (9. kép) Viseletük Amerikában megváltozott, főleg azután, hogy az itthonról vitt ruháikat elnyűtték. Kinti felvételek sora tanúskodik erről (10-11. kép). Bár már a századfordulótól a hagyományos palóc népviselet a városi divat hatásától nem mentes, némi alakuláson megy át. De ez a változás kezdetben csak a viselet anyagán mutatható ki. 1 1 Más gyűjtésekkel ellentétben, Bodony esetében a kivándorlás hatása a helyi viseleten alig érződik. Bár óhatatlanul sok amerikás ruhadarab hazakerül, de ezt nem hordják, fokkal szebb volt a magyar ruha, mint az amerikai. Itthon fel sem merték venni, amit onnan hoztak". A falubeliek a kinti viseletet csak megmosolyogták. Aki mégis felvett egy-egy kabátot, pantallót, rögtön kinevették. Azt mondták rá, hogy úgy néz ki, mint „Vendel", a zsidó. Mindössze a férfiak kalapviselete tanúskodott később a kinti életről. Egy-egy széles Duha kalapot, vagy a közkedvelt amerikai szalmakalapot sokszor a férfiak halálukig hordták. A hajókofferek azonban szinte bútordarabbá léptek elő. A kivándorlók szegényes holmijukat kakukk-tarisznyában, később pedig vesszőből font kosárban szállítják a tengerentúlra 105 , a visszaúton azonban már „elegáns" kofferekben szállítják vagyonkájukat. Napjainkig leginkább ezek a bőröndök, ládák maradtak fenn, s ennek legfőbb oka, hogy mind a mai napig funkciójuk van. Hol az eladásra szánt „bodonyi perzsát" (rongyszőnyeg), hol a liszteszsákot tartják benne. Praktikusan felhasználva belesimulnak a lakásbelsőkbe. (1213-14. kép.) A legnépszerűbb és egyben legmeglepőbb amerikás emlék egy hurkatöltő, mely mind97 DIV. ENA. 2062-79. KOSJÁN László gyűjtése. 98 MM. TA. 1263.91. Saját gyűjtés. 99 DIV. ENA. 1773-74. FARKAS Gábor: Kenyérsütés Bodony községben 5. 100 DIV. ENA. 1773-74. 6. 101 VARGA Marianna 1989. 660. ' 102 MM. TA. 1263.91. 3. 103 A községben ez a gondozatlan, rosszul öltözött ember szinonimája (Szerző). 104 Farkas bera Lászlóné visszaemlékezése MM. TA. 1263. 91. 105 A településen ezt is ,snózeskosárnak" hívják (Szerző).
