Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Molnár József: A II. világháború gyöngyösi áldozatai
A város lakosságának egy része - többezer ember -, a farkasmályi pincékbe menekült. Sokan mentek Mátrafüredre is. A városban maradottak a házak alatti pincékben kerestek menedéket. Még november 17-én felderítő szovjet harckocsik jelentek meg az Újtelep környékén (ma Kassai, Pozsonyi, Kolozsvári utcák). Súlyos harcok voltak a karácsondi úton. Itt a németek és magyarok kivágták az utat szegélyező fasort, hogy ezzel is akadályozzák a támadó szovjet egységek előre nyomulását. A Veiszpek tanyánál — a karácsondi úton a volt Hordógyár után -, komoly ellenllást fejtettek ki a város védői, mert itt 17 magyar és több mint 30 német katona esett el."" Az itteni harc kegyetlen is volt, ezt bizonyítja az úttól nem messze lévő szénbánya közelében a pásztorkunyhó bejáratánál 4 német és 3 magyar, kezénél és lábánál villanydróltal összekötözött és megégett katona holtteste. 23 17-én délután a szovjet tüzérség lőtte a német állásokat, több órás légiharc is volt a város felett. A védővonalakat bombázták. Érdemes szó szerint idézni a korabeli krónikát: „Tizenhetedikén egész nap nagy légicsaták voltak a város felett. A lövedékekből óvárosnak is jutott. Gépfegyver és gépágyú tűzzel többször végigsöpörték a várost. Amikor nem lőttek kinn álltunk az udvaron, onnan néztük az egymást kergető gépek harcát. - Fáradt, sáros és tépett német és magyar katonák mennek át a városon. Egy-két nap múlva már alighanem itt lesznek az oroszok. ...Délután tudtuk meg, hogy délelőtti légitámadás a Csobánka utcában sok emberéletet követelt áldozatul. A halottak között van egyik kedves barátunk, Csépány Ferenc II. éves teológus. Megrendülve hallottuk halálhírét, hiszen a kedves, figyelmes buzgólelkű fiatal kispapot mindannyian nagyon szerettük! Nyugodjon Békében!" November 18-án a karácsondi úti újabb támadással egyidőben a szovjet csapatok Gyöngyöshalász felől a Pesti Úton, a Jókai utcában és mellékutcáin, az Egri és a Kossuth utcában is támadtak a város központja felé. A Bethlen és Jeruzsálem utca végén ellenállásra került sor, itt több lovas kozák meghalt. A páncélosok a városházai közé szorították a magyar és német csapatokat. Utcai harcok főként a Fő tér környékén, a Petőfi utcában, a Mátrai úton és a Kálvária-parton voltak. A Fő térről a Szovjet támadás két irányban bontakozott ki: a Vachott Sándor utcában, a Kálvária part és Gyöngyöspata irányában; a Petőfi utcán pedig Gyöngyössolymos felé. A víztoronyban német géppuskások voltak, ezért két aknalövés is érte a víztornyot. A városban különösen a Petőfi utca végén a víztorony körüli utcákban, sőt a Mátrai úton is hullámzott a harc, november 18-án eddig jutottak el a szovjet csapatok. (19-én vasárnap reggelre visszajöttek pár órára a németek, sőt még 20-án reggel is, így a Víg utca háromszor cserélt gazdát. A németek eljutottak a Szent Bertalan templomig, de a szovjet túlerő miatt kénytelenek voltak visszahúzódni.) A Petőfi utca összeszűkülésénél november 20-án délután egy magasrangú szovjet tiszt életét vesztette. A katonák azt mondták, hogy a magyar partizánok lőtték agyon, ezért a Petőfi utca pincéiből 16 férfit összeszedtek. Kettőt a Petőfi u 30 számú, ún. Wiltner-ház pincéjéből. 6 Agyonlőtték őket. A Kossuth utcában lévő Országos Társadalombiztosítási (OTT) 22 Tóth Imre — 1944-ben, Karácsondi u. 2. sz. alatti lakos — visszaemlékezése. 23 Hagymási György visszaemlékezése. 24 H. D. Felsővárosi P. 66. 25 Czakó József visszaemlékezése. 26 Dr. Wiltner Willibald és Thoroczkay Antal visszaemlékezése. Thoroczkay Antal 1944-ben tüzérfőhadnagy volt, a tiszti legénye, mivel tiszántúli volt, Gyöngyösön maradt a Kossuth u. 30. sz. épület pincéjében, őt is elvitték és kivégezték.
