Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Fülöp Lajos: Gyöngyös és környékének nyelvjárási sajátosságai

Békás püspökiek. A püspökijek láncra verve hizlajják a békát a pincébe, oszt elaggyák a gyöngyösi pijaconn. + Pëndëlyszego solymosiak. Az ëccëri só mos i ember szalonna helyett a palláson a felesíge kiterített pëndellyit szekte mëg, amelyik mëkkeminkëdëtt a naty hidegbe. Ködmönköszörülő rédeiek. Ëccër ëgy rédeji embër lagziba vót hivatalos, de nem akart elmënnyi, mer zsíros vót a ködmöne. Fokta magát, oszt mekköszörűte. Hát azóta mongyák: - Minek mégy Rédére, tán ködmönt köszörűnyi? + Szilvaverő pataiak. A gyöngyöspatajiak aggyig verték a szilvát, amíg mekkékút. Összefoglalólag megállapíthatjuk: A vizsgált terület nyelve kétségtelenül az integrálódás útján halad. A nyelvjárási sajátosságok egyre inkább pusztulnak, tünedeznek. A gazdasági, társadalmi és kulturális változások következtében a regionális (táji) köznyelv hódít teret. Ezért törekedtünk a nyelvszociológiái szempontok lehetséges érvényesítésére, a jelenségek társadalmi érvényének, mozgási irányának, valamint a rétegződési tényezőknek (generációk, nemek, műveltségi szint, beszédhelyzet) a figyelembevételére, ha itt-ott csupáncsak jelzésszerűen utaltunk is rájuk. Tapasztalat szerint a fiatalabbak és középkorúak (főként foglalkozásuk, műveltségi állapotuk stb. szerint), a várossal szorosabb kapcsolatban állók nyelvhasználata köznyelviesebb, míg az idősebbeké, különösen a nőké nyelvjárásiasabb. Ha azután az előbbi szempontokat összevetjük, azt láthatjuk, hogy kölcsönösen összefüggnek, feltételezik egymást, szorosan és finoman egybefonódva eredményezik a nyelvjárás fokozatos halványodását, a köznyelv felé közeledését. Ez a változás azonban természetes és szükségszerű folyamat. 37 Részletesebben kifejtve 1. FÜLÖP Lajos 1958. 26-31.