Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Fülöp Lajos: Gyöngyös és környékének nyelvjárási sajátosságai
Szó- és kifejezéskészlet, tájnyelvi hagyomány A szókészlet a fogalomkészlet tükre. Benne van szinte az egész világ képe. Mivel a fogalomkészlet állandóan változik, a szókészletnek is változnia kell. A fogalmak társadalmi fontosságának csökkenésével, a már nem vagy alig használatos tárgyakkal, eszközökkel, a múló divattal, az elhanyagolt, feledésbe merülő szokásokkal, a nem folytatott népi kismesterségekkel, különösen pedig a hagyományos paraszti gazdálkodás és életfonna megváltozásával visszaszorulnak, kihalnak az elnevezések is. Másfelől viszont a gazdaság és társadalom átalakulásával, a technika, a tudás és a tájékoztatás fejlődésével, a tömegkommunikáció (sajtó, rádió, televízió) és az iskola hatására új szavak keletkeznek, terjednek el, leggyakrabban azonban a régiek a köznyelvivel egyezővé válnak. A hagyomány és az újítás küzdelmének, archaizmusoknak és neologizmusoknak vagyunk a tanúi. Az idősebbek szó- és kifejezéskincse általában gazdagabb, szemléletesebb, kiválóan alkalmas egészen finom árnyalatok érzékeltetésére is. Az eső (esik) szónak a változatait, szinonimáit pl. így fejezik ki : lajhá, csepereg, szemetel, szita, permetez, csapkod, dőli, zuhog, szakad, füstöl. Van csendes esső, lassú esső, pásztás esső, essőzsák, ebből van a felyhőszakadás, és ismernek országos esső-t is. Ha esés várható, azt mondják: csüng a lába. A hóesésnek pedig csodálatos metaforikus kifejezése a kiszakatt a menyasszony dunnája: sűrűn esik a hó. Magyarázata a lakodalmi népszokásokkal függ össze. Az idősebbek gazdag szókincsével szemben a fiatalok beszédmódja inkább a köznyelvhez (regionális köznyelvhez) igazodik. Vannak olyan szavak, amelyek ma már csak az öregek nyelvében élnek. A fiatalabbak (gyakran középkorúak is) bár megértik, már nem veszik át és nem használják ezeket - még szűkebb családi, rokoni és baráti körben sem. Az új, köznyelvi változat pedig hovatovább kiszorítja a hagyományos, nyelvjárási alakot. Imre Samu írja 30 : „A szókincs területén ... volt bizonyos változás, haltak ki tájszavak. Ennek vizsgálatára azonban nem nagyon nyílik lehetőség, ugyaiüs hiányzik a megfelelő összehasonlítási alap." (Én emeltem ki.) Számomra az itteni szókészlet változásának a vizsgálatában ilyen alapot jelentett Berze Nagy János nyelvjárási szójegyzéke 31 , Imre Samu tájszóadaléka 32 a nyelvatlasz anyagából és néhány korábbi saját gyűjtésem 33 . A következőkben a fenti szándékkal, csak felsorolásszerűen, mutatványt közlök Gyöngyös és környékének tájszókészletéből. A közlésben elhagyom a címszót, elöl áll a minősítőjel (o=visszaszorult, +=kihalt, jel nélkül=általános érvényű tájszó), ezután következik a kurzivált ejtésváltozat, majd a jelentés megadása (ez alaki tájszó esetén elmarad), több jelentés kapcsolódását pedig sorszámmal jelzem. Ha az értelmezés feltétlenül megkívánja, példamondatot, esetleg (Nr. rövidítéssel) néprajzi magyarázatot adok. A jelek, minősítések és rövidítések jegyzékéhez 1. Kiss Jenő tájszótárát. Adatok: abajgat: háborgat, zaklat; abajdos: csintalan, pajkos (vö. hajkúrí); abál: szalonnát, hurkát forró vízben kifőz; acsarkogyik: kiabál v. veszekszik; + agacsi: akácfa virága; + ácsánykogyik: áskálódik vki ellen; ágas: ollófa, kétágú faoszlop; o ágácka: akác; ágy: 1. ágyás, 2. kny-i; o álkapca: állkapocs; átyhaj: dunyhahuzat; o ámbitus: nyitott folyosó (vö.: gang); anslóg: kénrúd; o ánygyika: sógornő; + bacsó: számadó juhász v. gulyás; + bakázik: bukfencezik; bakhát: szőlősorok közötti földhányás; bakkan: zökken; 29 BERZE Nagy János 1904.583-87. 30 IMRE Samu 1962.91. (Id. KISS Jenő 1990.47.) 31 BERZE Nagy János 1905.45-53. 32 IMRE Samu 1971.375-6 33 FÜLÖP Lajos 1958.21-3.; Uő. 1969.45-53. 34 KISS Jenő 1979.17.
