Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Pető Ernő: A gyöngyösi sajtó 1945-1946

alatt. Mind a szerkesztésért, mind a kiadásért Darvas Zénó felelt, a szerkesztőség és a kiadóhivatal is a Szent Bertalan utca 3. szám alatti plébániahivatalban volt. A lapot szerették volna kéthetenként megjelentetni, de a viszonylag folyamatos megjelentetést is csak 1945 tavaszán sikerült biztosítani. A Tudósító ezt követően kézirat gyanánt jelzéssel még többször megjelent, de csak az 1946 karácsonyi ünnepi számát sikerült fellelni, ezért csak az 1945 tavaszi időszakról tehetünk néhány megjegyzést. Már az első néhány szám alatt érzékelhető, főleg az előző évfolyamokhoz viszonyítva, a lap álláspontjának a megkeményedése. Bár dícsérően említi a szovjet parancsnokságot, mikor az a papságot és az egyházi segédszemélyzetet is mentesítette a közmunka alól, de fokozódó hangsúllyal hív fel a hit védelmére, amelyet minden politika felett álló végső célként aposztrofál. A földtörvény megjelenésekor a vidék lelkiéletének hanyatlásáról cikkezik. Felborult az eddig megszokott belső tartalom, a hírek rovására nőtt a szerkesztőségi cikkek aránya. A szerkesztőség a lapnak az eddigieknél jelentősebb transzmissziós szerepet szánt. Gyöngyösi Újvilág A lap a két világháború közötti időszak egyik legolvasottabb gyöngyösi sajtóterméke. 1929 decemberétől látott napvilágot. Megjelenését többször felfüggesztették, majd 1938 végén betiltották. A lap a felfelé törekvő kispolgárság, a szőlőtermelők és a módosabb vidéki gazdák nézőpontját igyekezett érvényesíteni. A gazdálkodást, a mezőgazdaságot gyakorlati tanácsokkal segítette, életmódra vonatkozó tanácsokat is adott. Főszerkesztője a kezdetektől Csépány József, aki a koalíciós idők meghatározó helyi politikusa, az FKGP. gyöngyösi vezetője, a választások után nemzetgyűlési képviselője. Korszakunkban szerkesztői és publicisztikai tevékenységének fő terepévé a kisgazdapárt 1945-ben alapított hetilapja a Gyöngyös és Vidéke vált. 1945 elejére a pártkülönbözőségek még nem váltak nyilvánvalóvá, így a már XX. évfolyamába lépett régi lapja újjáélesztésével kísérletezett. Felelős szerkesztőként a későbbiekben eltérő pályát befutó régi munkatársát, Reiner Ferencet alkalmazta. A Gyöngyösi Újvilág első száma 1945. febniár 18-án jelent meg, alcíme szerint demokratikus hetilapként. A szerkesztőség ás a kiadóhivatal a kisgazdapárti párthelyiségben székelt a Szent Bertalan utca 7. szám alatt, ahol rendszeresen tartottak szerkesztőségi órákat is. A lap programja szerint az új élet szolgálatát vállalta fel, a demokratikus pártok összefogása útján a nemzet felemelkedését kívánta szolgálni. A lap 45-ös rövid fennállása során valóban koalíciós alapon az eddig elesettek felemelését szolgálta. Témáválogatását ugyan erősen determinálták a közlekedési viszonyok, így a szerkesztők személyes kapcsolataikon keresztül igyekeztek információhoz jutni. Feltűnő a vidéki témák hiánya, az országos és hadi hírek alacsony aránya. Ezt a közellátási és a közegészségügyi hírek bőségével ellensúlyozták. Az élet beindítása mellett a helyi Igazoló Bizottság tevékenységének elkezdéséről tudósítottak, ismertették a Nemzeti Frontba tömörült pártok tevékenységét. A lap papírhiánnyal küzdött, a terjesztés sem volt megoldott. A Gyöngyösi Újvilágot csakis a kiadóhivatalban lehetett megvásárolni. A lap az árát talán azért nem tüntette fel, mert egy cikkében maga is sokallta. A Gyöngyösi Újvilág még 1945 tavaszán megszűnt, de megszűnésének pontos körülményeit nem ismerjük. Meghatározó személyei közül Reiner Ferenc a kommunista párti Gyöngyösi Néplapnál, Csépány József a kisgazdapárti Gyöngyös és Vidékénél tűnik fel.