Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)
„menny-ezet” - az egyes motívumok léthelyzeteket elíró jelentésétől függetlenül — a Paradicsomkertet idézi meg.101 Ez a növényi ornamentika jelentéssel felruházott, tehát kollektív tudattal átszőtt formanyelv volt. Festőasztalosunk ecsetje nyomán oly bőséggel, oly gazdagon, mégis egységes motívumrendszerként áradnak szét a felületen a formák, s szövik át oltalomként a mennyezetet, hogy állíthatjuk: így csak az tud dolgozni, akinek kifogyhatatlan készlete van e díszítőformákból, s aki e képi elemekből - mint szavakból a mondatot - üzeneteket formál. Nem csak a formák harmóniája, de a színek összhangzata is erénye a noszvaji mennyezetnek. A törtfehéres alapon megjelenő, az élet lüktetését indukáló ritmizáló rendszerbe szervezett finom árnyalatú kékek, sárgáit, vöröses okkerek közé komponált fehér, és fekete hangsúlyokat, és a valóságot leképező barna és zöld színek finom színskáláját kiemeli, óvón körülzárja a 15—20 cm széles barnás-bordó keretezés. A levelek, kacsok körül kipergő fekete magocskák, életcsírák, olykor fehér fény-energia csomók, mely kecsesen megfestett formákat mesterünk egyik ismertető jegyének tekinthetjük.102 A megmaradt kazettás famennyezetek legtöbbjén tehát a növényi díszítés az uralkodó. A noszvaji mennyezet esetében azonban szembetűnő, hogy a változatos növényi díszítés mellett szép számmal található az ábrázolások között hitmagyarázó, a református hitnek is megfelelő, emberi alakot mellőző, és mindig szimbolikus jelképrendszerrel átszőtt, oktató-magyarázó képes beszédként üzenetet hordozó figurális téma is. Ezek összefüggő képsorozatot — pláne az eredeti sorrendtől eltérő jelenlegi kiosztásban és távol az eredeti helyüktől — nem alkotnak, ám a növényi formákkal kitöltött táblák közé iktatva sajátos jelentéstartalommal rendelkeznek. A noszvaji templom mennyezetén igen gyakran előforduló jelkép a fa. A növényi-motívumos táblák legtöbbje is fa-szerűen szervezett, hiszen a népművészet virágdíszítményei valójában az élet virágait és gyümölcseit megtermő, fává kiteljesedő termékenység-szimbólumok,1"3 melv állítás elmondható a noszvaji menynyezet virágmotívumos tábláiról is. Nem kevesebbek, mint a természeti népeknél a kozmikus életerő megtestesítőjeként tisztelt — életfák. Az életfa az évente megújuló lombkoronája révén az élet és a halál, ám az újjászületés szimbóluma; világfaként a szakrális hely kijelölője, illetve az istenség lakóhelye. Ilyen például a magyar hitvilágban kiemelkedő szerepet játszó égig érő fa, melyen a sámán felemelkedhet az istenekhez.104 Bibliai értelemben a fa leginkább a Genezisben fontos szerepet játszó tudás fája és az ember számára megérinthetetlen életfa. „És a% Éristen (...) kisarjasgtotta ay élet fáját a kert közepén, meg ajó és a ross\ tudásának fáját (...) yímikor Sldám és Éva ettek a tudás fájáról, kiütöttek a Paradicsomból, nehogy még a^_ élet fájáról is egyenek, és örökké éljenek. ” (Ter 2,9; 3,24,) Az ókeresztények ábrázolásain a tudás fája fügefa, vagy pálmafa volt, az idők folyamán azonban egyre elterjedtebbé vált az almafa ábrázolása. Ezt az értelmezést emeli ki több táblán a noszvaji mennyezet is, ám jellegzetességük, hogy több táblán egyszerre három fa is szerepel. Magyarázható ez például azzal, hogy a Jelenések könyvében (Ezékiel 47,12) az élet fáiról van szó, melyek az élet vizének két partján állnak, vagy a tudás fája kettőződik meg, a jónak illetve a rossznak hordozójaként.1"5 83
