Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)
A mennyezeten többször megjelenő téma a gyümölccsel teli fa. Az egyik táblán az almafa bal oldalán lévő érett gyümölcsöt egy madár ízlelgeti, jobb oldalán pedig a fa alatt egy róka ül, s előtte kígyó tekereg.106 Ennek a táblának az értelmezésére csak feltételezéseink vannak, mely szerint a ravaszág általi csábítás miatti paradicsomi bűnbeesést ábrázolhatja a kép végletekig szimbolizált, az emberi alakot mellőző megformálásban.1"7 A tábla tartalma tovább dúsítható, ha figyelembe vesszük, hogy a Bűnbeesés fája (tudás fája) és a Keresztre feszítés fája (ágat hajtó fával) egymásra vonatkoztatható a megváltás szimbólumaként. így az egyik oldalon megjelenő, a kígyó által az eredendő bűnt és a róka által a rosszindulatú csalárdságot és alattomosságot szimbolizáló negatív tartalmakat a másik oldalon a vétséget és halált eltörlő Krisztusi megváltás semmisíti meg. Egyben a gyümölcsöt csipegető madár - az ókor óta - a mennyek kapuján bebocsájtást találó üdvözült emberi lelket szimbolizálja.108 Egy másik táblán a terméstől roskadozó körtefa bal oldalán a gyümölcsök érettek, ezt egy madár már csipegeti is, a másik oldalán éretlen, mely alatt egy másik madár csak üldögél.109 E tábla üzenete sem értelmezhető könnyen, bár a reformáció korából olyan szimbolikus, allegorikus ábrázolások is ismertek, amelyeken a fa egyik felét lombkorona borítja, a másik fele pedig kiszáradt. Ilyenkor a bűnösnek a hit általi megigazulását állítják szembe a kárhozattal, úgy, mint ahogy azt Keresztelő Szent János használta: ,A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűgre vetnek. ” (Mt 3,10 és Lk 3,9)n" Azonban arra is gondolhatunk, hogy áttételesen arról szól ez az ábrázolás, hogy a hit által felkínált jó gyümölcsből ehet a hívő embereket jelképező madár, a rosszból pedig jobb, ha nem eszik.111 A következő tábla közepén álló nagyobb fán - az élet fáján —, melyet a jó és a gonosz tudásának a fája fog közre, fekete madarak ülnek, és a fán termő érett piros bogyókat csipegetik.112 Ha ezek az emberi lelkeket szimbolizáló madarak fekete madarak, tehát hollók,113 akkor a keresztény középkor vallásos telítettségű természettudományos irata, a Physiologus114 szerint olyan embereket jelenítenek meg, akiket Isten szentségekkel táplál — minden dolgok Istentől való származásának jelképeként.115 A fa motívuma a szőlőtőke jelképrendszerében folytatódik tovább a mennyezet tábláin.116 A szőlő az egyik legrégebbi kultúrnövényünk, élet- és haláljelkép. Ahol csak termesztették, kezdettől fogva szent és isteni növénynek, életfának tekintették, de az Otestamentumi próféták példázatai is messiási szimbólummá tették. E jelképes szőlőtőke ótestamentumi talajban gyökerezik, miszerint Krisztus a kereszténység életfája. Az ószövetségi ígéretföldjének rúdon hozott óriás szőlőfürtje a középkori keresztény művészetben a feszület megfelelője - Szent Ágoston szerint a présben lévő kánaáni szőlőfürt. De mint minden tavasszal ismét kihajtó növény nem csak a halál, hanem az újjászületés jelképe is.117 így a noszvaji táblán a tőkéből kinövő, két hullámvonalban felfutó, szőlőfürtökkel teli szőlővessző Krisztust jelképezi, aki magát szőlőtőnek, követőit pedig a tőből sarjadt szőlőveszszőknek nevezi: „fin vagyok a s-gőlőtő, ti a sgölővessgők. Aki bennem marad s én benne, ae^ bő termést hog. ” (Jn 15,1; 15,4—5.) Tehát egy másik közelítésben a szőlőtő az egyházat is jelképezi. Ez a tanítás jelenik meg a római St. Clemente 12. századi apszis mozaikján, 84
