Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)
A restaurálás után megszületett első tudományos ismertetésben Kovács Béla megállapítja, hogy a miskolci mester munkálatai nem zavarták meg a mennyezet korábbi kifestését, azonban inkább csak javításokra, kiegészítésekre, s nem teljes átfestésre szerződtették. A teljes bizonyossággal Miskolci Asztalos Imrének s mellette Miskolci Asztalos Istvánnak tulajdonított megyaszói fatáblák és karzatmellvédek alapos vizsgálata után, s a két templom tábláit viszonyrendszerbe helyezve, Szabadfalvi József 1980-ban megjelent kis könyvében az egri mennyezetre vonatkozóan más véleményt formált. A megyaszói táblák a miskolci múzeumban vannak 1902 óta. Eredetileg száz, 88x86 cm-es négyzetes formátumú kazettából állhatott a teljes mennyezet, de csak hatvan darab maradt meg. Egy téglalap alakú főtábla (102x216 cm) és tizennégy karzatmellvéd (104x72 cm) egészítik ki a kollekciót, melyet 1975-ben restauráltak. Szabadfalvi a noszvaji és a megyaszói (készült 1735) mennyezet első látásra is szembetűnő motívumazonosságából kiindulva feltételezi, hogy a noszvaji táblák java részét, ha nem a teljes mennyezetet, 1734-ben Miskolci Asztalos Imre készítette: építette fel és festette ki. Kovács Bélával ellentétben ő éppen a madaras-figurális táblákat véli idősebbnek, a „legarchaikusabb”-nak, és a növényi ornamentikával díszítettet mind Asztalos Imre saját stílusú - mondhatni „miskolci stílusú” - kizárólagos készítményeként említi.75 Érdekes, hogy Szabadfalvi József nem sorolja ide a bizonyossággal a miskolci festő-asztalos mesternek tulajdonítható, Bossányi Krisztina nevét76 és a gyülekezet névsorát és a javítás dátumát is tartalmazó feliratos táblát. Tette ezt Tombor Ilona 1968-as noszvaji mennyezetről szóló elemzése ismeretében. Tombor Kovács kutatásaira utalva a következőket írja: „legutóbb Kovács Béla véggé ll értékes megfigyeléseket a mennyezeten... Úgy véli, bogy bár a disgitmények egy része csaknem azpnos a megyasgóiakkal, eg a mennyezet kvalitásosabb és nagyobb részben a XVII. századból való. Véleményünk szerint a növényi ornamentika oly kögel áll a megyasgóihog, hogy feltétlenül agonos korból és műhelyből sgármagnak. A rendkívül gagdag figurális anyag hihetőleg valóban a régebbi, de 1700-nál nem korábbi menynyegetre vegethető vissga. (1700-ban a renoválás feltehetően ág egésg épület renoválást jelentette.) Egyik-másik ritka ábrágolás - ag alma- és a körtefa, a gólyák kígyóval - feltűnően hasonlít ag erdélyi sgásg Umling Lőrincnek a XI ATI. sgágad derekán késgült rajgaihog m Az 1735-ben, tehát egy évvel később készült megyaszói mennyezet készítőinek nevét — csak úgy, mint Egerben - egy feliratos tábla őrizte meg az utókornak. A művészi öntudatosodás emlékeként.9 A mintakészlet, az ornamentális felületkitöltő díszítőkedv, a táblák többségének motívumfelületét körbezáró fekete kettős keret — sarkaiban térhatást indukáló hullámvonallal -, valóban sok hasonlóságot mutat a noszvajival. A különbséget - elsősorban a növényi ornamentikával díszített táblák esetében — azonban inkább mai szóhasználattal tudnám érzékeltetni. Meglátásom szerint a noszvaji virágdíszes táblákat festő kifinomultabb színérzékkel megáldott mester festőibb, lágyabb, líraibb, aprólékosabb felületkezeléssel, a horror vacui módszerével, az ornamens síkszerűségét tiszteletben tartva, de mégis testesebb, plaszűkusabb formaképzéssel (mondhatni barokkosán), hossztengelyre komponáltan, míg a megyaszói konstruktívabb, szándékosan redukált, a formákat kemény kontúrvonalak közé szorító szikár festésmóddal, centrális kompozíciós megoldásokkal élt. így a noszvaji mennyezettáblákról szólva — valójában konkrét levéltári adatok híján a feltételezések 40
