Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)

és stíluskritikai meglátások síkján maradva — a továb­biakban inkább Kovács Béla kronologizálásával ér­tenék egyet annál is inkább, mert a fatáblák feliratai korábbi munkálkodásról is említést tesznek. Ha 1700-ban már olyan nagy javításra szo­rult a mennyezet, hogy a tábla feliratában említés­re érdemesnek tartották, akkor készítése több évtizeddel ko­rábbra tehető. Kovács Béla leg­újabb település-történeti kutatása szerint akár az 1650-es években, Bakos Gábor és Hanvay Ferenc földesurak birtoklása idején8" is készülhetett. Ennek emlékét őrzi a kétfejű, karmai közt kar­dot és jogart, csőreiben pedig ismét csak kardot tartó sas, mely meglátása szerint értelmezhető a Habsburg királyok címerállata­ként is.81 Feltevése szerint a két földesúr a királyi birtokadomány­ra emlékezve festette meg a táb­lát, melynek feliratos mezejében eredetileg az ő nevük szerepelt.82 Alkalmazása kétségtelenül bizo­nyos lojalitásra vall, mely maga­tartásra összes hazai vallásunk rá­kényszerült. Kelemen Lajos történész mutatott rá, hogy a kettős (Noszvajon karmaiban és csőrében is kardot tartó) madár az 1660-as évek nagy tö­rök pusztításai után vált gyakorivá, mint egyfajta „vágy-jelkép”.8j Megjegyzendő azonban, hogy e frontálisan kifeszített fekete, fehér festékkel kiraj­zolt tollazatú kettős madárnak — kétfejű sasnak — nincsen koronája, s ilyen heraldikai értelmezéssel nem igazán illik a mennyezet tábláinak jelképrendszerébe. Már az egyiptomi leletanyagban is megtaláljuk az előzményét, de mint ősi keleti (ó-asszír) motívum is gyakori volt - pusztán ornamentális szereppel és határozott, később elhalványodott, jövőbe és múltba néző jelentéssel — a középkori textíliákon, a bizánci és olasz selymeken, brokátokon, ünnepi egyházi kárpitokon, fa­munkákon vagy kályhacsempéken, mázas kerámiákon. A sasnak, e ha­talmas égi ragadozónak az alakját kapcsolatba hozták az évszakok váltakozásával, s vallották, hogy a természet újjáéledését egyenesen a sas idézi elő, hiszen a tavasz bekö­szöntővel jelenik meg. Nyáron az energia kiáradásának, szétszórásá­nak eszközlője, de ősszel messzi tájakra távozik.84 így, a Nap szim­bólumaként, égi küldöttként, köz­vetítőként (ő az, aki a legközelebb tud repülni a Naphoz, s aki lehoz­za annak éltető energiáját), vagy oltalmazó lényként sokkal inkább beleillik e képi rendszerbe. Nem véletlenül található meg a legtöbb református templom mennyeze­tén kiemelt helyzetben, olykor a királytáblán. Ennek a gyönyörű táblának a leírásával kicsit elkalandoztunk az alapkérdéstől. Festhette-e ezt Mis­kolci Asztalos Imre, vagy csak a tábla felső kartusában kínálkozó felületet kihasználva jelezte munkálkodásá­nak idejét? Festhette-e a noszvaji növényi motívumos táblákat, mint ahogy Szabadfalvi József gondolta? A megyaszói karzattáblákat megvizsgálva, melyek mind­41

Next

/
Oldalképek
Tartalom