Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)

és stíluskritikai meglátások síkján maradva — a továbbiakban inkább Kovács Béla kronologizálásával értenék egyet annál is inkább, mert a fatáblák feliratai korábbi munkálkodásról is említést tesznek.

Ha 1700-ban már olyan nagy javításra szorult a mennyezet, hogy a tábla feliratában említésre érdemesnek tartották, akkor készítése több évtizeddel korábbra tehető. Kovács Béla legújabb település-történeti kutatása szerint akár az 1650-es években,

Bakos Gábor és Hanvay Ferenc földesurak birtoklása idején8" is készülhetett. Ennek emlékét őrzi a kétfejű, karmai közt kardot és jogart, csőreiben pedig ismét csak kardot tartó sas, mely meglátása szerint értelmezhető a Habsburg királyok címerállataként is.81 Feltevése szerint a két földesúr a királyi birtokadományra emlékezve festette meg a táblát, melynek feliratos mezejében eredetileg az ő nevük szerepelt.82 Alkalmazása kétségtelenül bizonyos lojalitásra vall, mely magatartásra összes hazai vallásunk rákényszerült. Kelemen Lajos történész mutatott rá, hogy a kettős (Noszvajon karmaiban és csőrében is kardot tartó) madár az 1660-as évek nagy török pusztításai után vált gyakorivá, mint egyfajta „vágy-jelkép”.8j Megjegyzendő azonban, hogy e frontálisan kifeszített fekete, fehér festékkel kirajzolt tollazatú kettős madárnak — kétfejű sasnak — nincsen koronája, s ilyen heraldikai értelmezéssel nem

igazán illik a mennyezet tábláinak jelképrendszerébe.

Már az egyiptomi leletanyagban is megtaláljuk az előzményét, de mint ősi keleti (ó-asszír) motívum is gyakori volt - pusztán ornamentális szereppel és határozott, később elhalványodott, jövőbe és múltba néző jelentéssel — a középkori textíliákon, a bizánci és olasz selymeken, brokátokon, ünnepi egyházi kárpitokon, famunkákon vagy kályhacsempéken, mázas kerámiákon. A sasnak, e hatalmas égi ragadozónak az alakját kapcsolatba hozták az évszakok váltakozásával, s vallották, hogy a természet újjáéledését egyenesen a sas idézi elő, hiszen a tavasz beköszöntővel jelenik meg. Nyáron az energia kiáradásának, szétszórásának eszközlője, de ősszel messzi tájakra távozik.84 így, a Nap szimbólumaként, égi küldöttként, közvetítőként (ő az, aki a legközelebb tud repülni a Naphoz, s aki lehozza annak éltető energiáját), vagy oltalmazó lényként sokkal inkább beleillik e képi rendszerbe. Nem véletlenül található meg a legtöbb református templom mennyezetén kiemelt helyzetben, olykor a királytáblán.

Ennek a gyönyörű táblának a leírásával kicsit elkalandoztunk az alapkérdéstől. Festhette-e ezt Miskolci Asztalos Imre, vagy csak a tábla felső kartusában kínálkozó felületet kihasználva jelezte munkálkodásának idejét? Festhette-e a noszvaji növényi motívumos táblákat, mint ahogy Szabadfalvi József gondolta? A megyaszói karzattáblákat megvizsgálva, melyek mind41