Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)
Bodnár Béla noszvaji református tiszteletes, Isten szolgája és lelkek vezetője nem vette észre azt a tragikus gúnyt, amely saját szavában rejlik. Az orgonához kellett templomot építeni? Gombhoz a kabátot? A négy regiszter kedvéért kellett elpusztítatni nyolc évszázados múltat hirdető magyar kultúrdokumentumunknak? A szívet markolja meg az a hang, ahogyan — öntudatlanul talán, vagy elvakultan csak — az „építkezést” emlegeti. Tudom, hogy műemléknek volt minősítve — mondja. A mennyezeten festmények is vannak, egészen egyszerű, ezerhétszázból való festmények. Aztán faragott kövek is kerültek elő, amelyeket ősidőkben, ki tudja mikor építettek bele. Festett kövek és faragványok miatt csinált olyan nagy zajt Möller tanár úr. - Szó szerint így beszél az idős, az egyszerűen öltözött tiszteletes. — Törvényes rendelkezéseik vannak uram! — mondjuk és sikerül rávenni Bodnár tiszteletest, hogy önmaga ellen — talán megint nincs is tudatában cselekedete jelentőségéről - döntő bizonyítékot szolgáltasson. Fekete vastag könyv hever az asztalon. Ezt lapozza fel Bodnár tiszteletes. A „Tiszáninneni ref. egyházkerületnek érvényben lévő szabályrendeletei és elvi jelentőségű határozatai.” Egy vasútjegy áll ki olvasójelként a könyvből. Éppen a kritikus oldalon, ahol a paragrafus az „egyházi műtárgyakról” szól és részletesen ismerteti a műemléki törvényt és leírja az eljárást, amelyet a műemlékeknél követni kell. — Hiszen itt az írás, tiszteletes úr, világosan beszélnek a betűk! — Harminc évig felénk se néznek — válaszolja haragosan — és most egyszerre baj van? Bodnár Béla tiszteletes ebben is téved. A múemlékbizottság kiküldöttei még Forster báró elnöksége idején jártak Noszvajon. Czobor Béla, Éber László, Sztehlo Ottó dr. előadók és szakemberek többször fordultak meg itt és rajzbeli és fényképfelvételeket készítettek. — Adjon pénzt a MOB, de ne okve tétlenkedj ék! — beszél tovább a pap. — Akkor még stilszerúet is építünk! De így, ne izgassák az avatatlan faluközönséget! Megtudjuk, hogy az 50.000 pengő háromszáz család hozzájárulásából gyűlt volna össze tíz év alatt. Amikor kimegyünk a romok közé, hirtelen megcáfolja előbb mondott szavait a tiszteletes. — Nem is tudtuk, hogy műemlék, csak denunciáltak és felzavarták a dolgot! Bodnár Béla tiszteletes ezt egy XII. századi templom megcsonkított falai között mondja. Lábainál laikus szem számára is ritka becsű faragott kövek hevernek. Bordakövek, zárókövek. Egyeseken freskók a XIII. század modorában. Egy palástrészlet, egy kéz. — Nem is látszik jól! Nincs itt semmi összefüggés ezen a pár festett kövön! És ezek miatt kiabál annyira Möller tanár! így kíséri vizsgálódásunkat a noszvaji eklézsia vezetője, aki nem tudja elfelejteni Mölkrprofesszor kemény szavait. Igaz is, hiszen a többi között csak egy olyan XII. századi íves kőről van szó, amely szinte unikum nem csak Magyarországon, hanem talán egész Közép-európában. A „festett, faragott kövek” összerepedezve, töredezve hevernek a törmelék között és hallgatnak. Elpusztult a páratlan szentély — A szentély teljesen elpusztult. Áldozatul esett az orgonához templomot építő akaratnak. Világhírű ritkaság volt ez a szentély, amelynek tengelye a főhajó hossztengelyével nem a rendes keresztalakot képezte, hanem egy olyan kereszt alakját mutatta, amelynek rövidebb szára félrebillen. Óriási egyházművészeti, kultúrtörténeti kormegállapító raritás, amilyet a hesseni Wimpffen im Thalon és a bécsi Maria am Gestade-templomon kívül csak Noszvaj mutatott fel. Mert ezt a keresztalakot jámbor, hívő építőmesterek a XV. század vége felé építették, emlékezetére Krisztus Urunknak, akinek lehanyatlott feje a keresztfán halála pillanatában. És ezt a szentélyt, amelyet Mátyás király idejében építettek a korábbi templomhoz, a föld színével tette egyenlővé Bodnár Béla tiszteletes Wolleszák helyőcsabai váEalkozó bontó csákányával... A festett kazettás famennyezet „csak” kétszáz esztendős. Egy felirat szerint „Isten segedelmébül munkálota a Miskó Asztalos Mester 1734 Egy másik kazettán érdekes családi címer. Kétfejű sas, mindegyik nyaka karddal átdöfve. Egy latin feliratot silabizálunk. 13
