Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)

községből kapaszkodik felfelé az út. Apró, tiszta házak tűnnek fel. Fehéren ragyog még a tavaszi meszelés. Csinos, gon­dozott udvarok, kertek. Noszvaj — „a tett helyszíne” — írná egy rendőri tudósítás. És előttünk van az áldozat is: lebontott tetőszerkezettel, lecsonkított falakkal a templom. Az egykori szentély helyét kőtörmelék és romhalmaz borítja. Az ősi torony csonkán mered a magasba. A toronysisakot s a legfelső emeletet is lebontották már. Csak négy gerenda szökik az ég felé, mint panaszos felkiáltójelek. Elpusztult a sekrestye. Romokban hever az északi mellékhajó. Űr tátong a főhajó keleti fala helyén. A lebontásból eredő kövek halomra hányva hevernek mindenfelé. Nem szakértőnek, csak egyszerűen kultúrembernek kell lenni, hogy megrendítse a szívet a pusztításnak ez a képe. Érdekes története van annak, hogy miért nem sikerült a rombolást teljesen végrehajtani. Március 5-én kezdtek összerop­panni az ősi falak a bontócsákányok döngő ütései alatt s másnap, március 6-án megérkezett az első segélykérő jelentés Noszvajról. A kultúrjavak megmentésének „S.O.S.” jelzése egy levél formájában Törtelj Lajos ceglédi evangélikus lelkészhez, helyettes püspökhöz érkezett. A levélíró C. Kornél — a barbár pusztítás megakadályozását kérte. Törtey helyettes püspök a Nemzeti Múzeumhoz fordult, ahonnan az illetékes hatósághoz, a Műemlékek Országos Bizottságához tették át a noszvaji templombontás ügyét. A műemlék-bizottság azonnal sürgönyözött Noszvajra a református lelkészi hivatalnak s megtiltotta a „munka” folytatását, Möller István műegyetemi nyilvános rendes tanárt, a MOB tagját pedig a helyszínre küldték ki. Március 24-én szállt ki Möller professzor, a középkori építőművészet nagytudású szakértője Noszvajra. Szmrecsányi Miklós ny. miniszteri tanácsos, a MOB rendes tagja kíséretében. A helyszínen nyert információink arról is szólnak, hogy hogyan folyt le a szakértők szemléje. Möller professzor úr valósággal tetemre hívta Bodnár lelkészt a ledöntött műem­lék romjai között. Az európai hírű tudós megrendülve szemlélte a pusztítást és a falubeli intelligencia több tagja előtt a leghevesebben kelt ki a lelkész ellen. — Megbocsájthatadan bűncselekmény! — kiáltott fel tanuk előtt a professzor. — Nem tudtuk, hogy műemlék! — hajtogatta Bodnár Béla lelkész. — Akkor nem ismerik a torvényt! - válaszolta vissza Möller tanár. Az 1881:39. törvénycikk szól a műemlékek védel­méről s ezt a cikket a református egyház szabályrendeletei is ismerik! Megállapította Möller István tanár még azt is, hogy a sokszázéves tornyot azért akarták az átépítés vezetői lebontani, mert az „hátat fordít a főutcának”. A főutcának, ahol szabálytalan utcasorban földszintes házikók szerénykednek meglapulva a Bükk-hegység ölelésében. Ezért a „szépészeti és falurendezési” szempontért pusztult el tehát az ország legrégibb templom­­tornya. Az építés költségei Woleszák vállalkozó számítása szerint 50.000 pengőt tettek volna ki. Hatalmas összeg, amelynek felhasználásával egésze új templomot építhetett volna a noszvaji presbitérium. Az egyszerű, egyenes gondolkodású emberek azonban teljesen a lelkész, főjegyző és vállalkozó triászának hatása alatt állva, mindent megszavaztak. Először 40.000 pen­gőt. Aztán Wolleszák a hátat fordító torony miatt új torony-tervet is adott be. A munka ára itt csupán 9500 pengő volt. A presbitérium ezt is megszavazta. Az esperes ezt is jóváhagyta. A püspök ezt sem kapta kézhez. Melegen süt a nap a kedves kis borsodi falura. Az ébredő természet kéjesen nyújtózkodik a tavasz simogatása alatt. Le­ventesapkás gyerekek veszik körbe az autót. Déli nyugalom üli meg a falut. Egyszerre harangszó kondul meg. A torony­ból detronizált harangok, - az egyik 1741-ből, a másik 1922-ből való, - dicsérik az Urat. Egyszerű gerendavázon, az új torony alapjának szánt óriási gödör szélén kongatja őket a harangozó. Haragszik a tisztelete úr! — Az elpusztított templommal szemben lakik Bodnár tiszteletes. Nem a legnagyobb öröm­mel fogadja a pesti újságíró-vendéget. Kérem, annyit akadékoskodnak emiatt az építkezés miatt! — mondja, és úgy látszik, mintha igazán csak építkezést, alkotó, konstruktív munkát látna a dologban és nem pedig nemzeti értékek, történelmei műkincsek tönkretételét. A gyülekezet nagy volt, szorongtunk a templomban, újat kellett építeni. Aztán meg új orgona el sem fért volna a régiben. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom