Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)
községből kapaszkodik felfelé az út. Apró, tiszta házak tűnnek fel. Fehéren ragyog még a tavaszi meszelés. Csinos, gondozott udvarok, kertek. Noszvaj — „a tett helyszíne” — írná egy rendőri tudósítás. És előttünk van az áldozat is: lebontott tetőszerkezettel, lecsonkított falakkal a templom. Az egykori szentély helyét kőtörmelék és romhalmaz borítja. Az ősi torony csonkán mered a magasba. A toronysisakot s a legfelső emeletet is lebontották már. Csak négy gerenda szökik az ég felé, mint panaszos felkiáltójelek. Elpusztult a sekrestye. Romokban hever az északi mellékhajó. Űr tátong a főhajó keleti fala helyén. A lebontásból eredő kövek halomra hányva hevernek mindenfelé. Nem szakértőnek, csak egyszerűen kultúrembernek kell lenni, hogy megrendítse a szívet a pusztításnak ez a képe. Érdekes története van annak, hogy miért nem sikerült a rombolást teljesen végrehajtani. Március 5-én kezdtek összeroppanni az ősi falak a bontócsákányok döngő ütései alatt s másnap, március 6-án megérkezett az első segélykérő jelentés Noszvajról. A kultúrjavak megmentésének „S.O.S.” jelzése egy levél formájában Törtelj Lajos ceglédi evangélikus lelkészhez, helyettes püspökhöz érkezett. A levélíró C. Kornél — a barbár pusztítás megakadályozását kérte. Törtey helyettes püspök a Nemzeti Múzeumhoz fordult, ahonnan az illetékes hatósághoz, a Műemlékek Országos Bizottságához tették át a noszvaji templombontás ügyét. A műemlék-bizottság azonnal sürgönyözött Noszvajra a református lelkészi hivatalnak s megtiltotta a „munka” folytatását, Möller István műegyetemi nyilvános rendes tanárt, a MOB tagját pedig a helyszínre küldték ki. Március 24-én szállt ki Möller professzor, a középkori építőművészet nagytudású szakértője Noszvajra. Szmrecsányi Miklós ny. miniszteri tanácsos, a MOB rendes tagja kíséretében. A helyszínen nyert információink arról is szólnak, hogy hogyan folyt le a szakértők szemléje. Möller professzor úr valósággal tetemre hívta Bodnár lelkészt a ledöntött műemlék romjai között. Az európai hírű tudós megrendülve szemlélte a pusztítást és a falubeli intelligencia több tagja előtt a leghevesebben kelt ki a lelkész ellen. — Megbocsájthatadan bűncselekmény! — kiáltott fel tanuk előtt a professzor. — Nem tudtuk, hogy műemlék! — hajtogatta Bodnár Béla lelkész. — Akkor nem ismerik a torvényt! - válaszolta vissza Möller tanár. Az 1881:39. törvénycikk szól a műemlékek védelméről s ezt a cikket a református egyház szabályrendeletei is ismerik! Megállapította Möller István tanár még azt is, hogy a sokszázéves tornyot azért akarták az átépítés vezetői lebontani, mert az „hátat fordít a főutcának”. A főutcának, ahol szabálytalan utcasorban földszintes házikók szerénykednek meglapulva a Bükk-hegység ölelésében. Ezért a „szépészeti és falurendezési” szempontért pusztult el tehát az ország legrégibb templomtornya. Az építés költségei Woleszák vállalkozó számítása szerint 50.000 pengőt tettek volna ki. Hatalmas összeg, amelynek felhasználásával egésze új templomot építhetett volna a noszvaji presbitérium. Az egyszerű, egyenes gondolkodású emberek azonban teljesen a lelkész, főjegyző és vállalkozó triászának hatása alatt állva, mindent megszavaztak. Először 40.000 pengőt. Aztán Wolleszák a hátat fordító torony miatt új torony-tervet is adott be. A munka ára itt csupán 9500 pengő volt. A presbitérium ezt is megszavazta. Az esperes ezt is jóváhagyta. A püspök ezt sem kapta kézhez. Melegen süt a nap a kedves kis borsodi falura. Az ébredő természet kéjesen nyújtózkodik a tavasz simogatása alatt. Leventesapkás gyerekek veszik körbe az autót. Déli nyugalom üli meg a falut. Egyszerre harangszó kondul meg. A toronyból detronizált harangok, - az egyik 1741-ből, a másik 1922-ből való, - dicsérik az Urat. Egyszerű gerendavázon, az új torony alapjának szánt óriási gödör szélén kongatja őket a harangozó. Haragszik a tisztelete úr! — Az elpusztított templommal szemben lakik Bodnár tiszteletes. Nem a legnagyobb örömmel fogadja a pesti újságíró-vendéget. Kérem, annyit akadékoskodnak emiatt az építkezés miatt! — mondja, és úgy látszik, mintha igazán csak építkezést, alkotó, konstruktív munkát látna a dologban és nem pedig nemzeti értékek, történelmei műkincsek tönkretételét. A gyülekezet nagy volt, szorongtunk a templomban, újat kellett építeni. Aztán meg új orgona el sem fért volna a régiben. 12
