Szilasi Ágota, H.: Mátyás király kegyeltje. Estei Hippolit püspök reneszánsz címefreskója az egri várban - Megfejtett múlt 1. (Eger, 2016)
A 60-as években a címerpajzs háttérszínét a feltáró régész, Kozák Károly, még kéknek írta le, mára a kék festék csak nyomokban látható. A címer alapja ugyanaz a zöld, mint amit a freskó hátterében láthatunk. Az a kék festék, amelynek nyomai a címerpajzs mellet még az angyalok palástján feltűnik, feltehetőleg azurit lehetett, amit hajdanán majdnem kizárólag szekkó technikával festettek. A száraz felületre való ciót készített az általa végzett munkáról — visszautalt a korábbi restaurálásokra. Véleménye szerint a festmény jelentősen lepusztult az első beavatkozás óta eltelt majd három évtized alatt, akkorra is a megsemmisülés határáig jutott. Az első restaurálás kiegészítéseit az időjárási hatások szinte teljesen elerodálták, és az eredeti anyagban is jelentős veszteségek álltak be. 1988-ban ismét injektálásokra, új vakolat-kiegészítésekre éti felülettől elváló középkori vakolat A fehér szín a megsemmisült részeket jelöli festésmód miatt ez, az egyébként drága festékszín, sokkal érzékenyebb volt az időjárás viszontagságaira, mint a vizes vakolatra készített, freskóban felfestett többi szín. Az 1960-as restaurálás során — az archív fotó tanúsága szerint — Illés Jánosné nagyon erőteljes kiegészítéseket alkalmazott, ugyanakkor a festményből sokkal több eredeti maradvány lehetett, mint amennyi mára ránk maradt. Megfestette például a jobb oldali angyalt, holott abból csak a feje teteje és a deréktáji drapéria nyomai maradtak fenn. 28 évvel később Törő Rozália — aki elég részletes dokumentá-és retusokra volt szükség. A freskó felületének tisztításánál akkor egy igen erős hatású vegyszert alkalmazott (Selecton B2), ami részben jelentős elszennyeződésre, részben pedig arra utalhat, hogy Törő Rozália megpróbálhatta a korábbi kiegészítések maradványait eltávolítani. Dokumentációjából megállapítható, hogy az eredeti festékanyagból nagyon kevés maradt meg, és hogy az általa végzett kiegészítés inkább tekinthető újraalkotásnak — függőleges vonalkázással —, mint a hiányok eltüntetésének. A mostani vizsgálatok megfigyelése szerint a festésből az utolsó restaurálás óta sok elpusztult, 35
