Szilasi Ágota, H.: Mátyás király kegyeltje. Estei Hippolit püspök reneszánsz címefreskója az egri várban - Megfejtett múlt 1. (Eger, 2016)

gyermekáldást nélkülözni kénytelen királyné túláradó örömmel fogadta ott unokaöccsét. Bonfini leírásából megtudjuk azt is — megerősítendő Mátyás döntését —, hogy a gyermek „püspöki szokás szerint naponta elmondja a s%ent imádságokat, elvégzi a% istentiszteletet”.

A királyné szinte anyai szeretettel fonta körül a hosszú huzavona után 1487 augusztusában Magyarországra érkező gyermeket, és a legjobb nevelésben részesítette. Amenynyire korától várható volt, a kis Hippolit megfelelt a várakozásoknak, szerepét jól töltötte be, s általában kedves, megnyerő és szép tehetségű gyermek lehetett. Mátyás is nagyon megkedvelte kis unokaöccsét, feleségével együtt szívesen időzött nála Esztergomban, s így valószínű, hogy nem puszta udvariassági szólam, hanem őszinte megnyilatkozás volt az, amit az iránta való szeretetéről s vele való megelégedéséről az érsek atyjának írt. Később Bonfini idilli, talán irreális képet festett Hippolitról, feljegyzéséből megismerhetjük külső és jellembeli tulajdonságait. Az egekig magasztalta okosságát, koraérettségét és ifjúi szépségét. Talán ezt az arcát örökítette meg a fiatal Raffaello, az itáliai reneszánsz

festészet kiemelkedő művésze is azon a kis fatáblán, amely az Esterházy-gyűjteményből került a budapesti Szépművészeti Múzeumba. A szélesen kanyargó folyó által átszelt, várakkal koronázott hegyvidéket ábrázoló ideál tájháttér (mely akár a Dunakanyar is lehetne) előtt a vörös sapkát — négyszögletes bíborosi kalapot, birétumot - viselő, divatosra vágott hosszú hajú, nyugodt tekintetű ifjúban a legújabb művészettörténeti kutatás Ippolito d’Estét véli felismerni.

Mátyás 1490-ben bekövetkezett halála után azonban az alig 11 éves Hippolit helyzete — csak úgy, mint a királynéé — bizonytalanná vált. Hippolit környezete és a ferrarai-Dosso Dossi (Ferrara, 1479-1541)

Faun és nimfa (Erőszak)

1520-as évek

olaj, fatábla 71,3x67 cm

Készült: Alfonso I. d’Este ferrarai herceg megrendelésére

Dobó István Vármúzeum, Eger Ltsz.: 55.291. Iiceumi Múzeum, letét

A ferrarai születésű festő, a velencei festészetből, Giorgione és Tiziano művészetéből táplálkozva 1516-tól dolgozott Ferrarában és Modenában. Az Estei hercegi udvarban sokféle művészeti hatás érte, gondolkodásmódját Lodovico Ariosto és Matteomaria Boiardo költők, Cellio Caicagnini humanista tudós befolyásolták. A táblakép-festészet mellett készített belső dekorációkat, falikárpitokat is.

Az itáliai reneszánsz udvari művészet reprezentánsának számító fatábla egy olyan kilencdarabos sorozat része, melyet Alfonso I. d’Este, Hippolit bátyja rendelt meg. A faragott, aranyozott kazettás famennyezet, melynek betétképeként készült, a ferrarai palota egyik hálószobáját díszítette. A képciklus allegorikus jelenetei az öt érzékszerv és az ösztönök divatos moralizáló megjelenítői. A kilenc fatáblát a mennyezetből később kibontották. Különböző főúri gyűjtemények leltáraiban nyomon követhetők. Napjainkban valamennyit olaszországi múzeumok őrizik, kivéve azt az egyet, amely Egerbe került. Ezt a táblát 1873-ban vásárolta meg egy bécsi műkereskedésben Pánthy Endre egri nagyprépost. Halála után, 1906-ban került a Líceumi Múzeumba s onnan 1950-ben a Dobó István Vármúzeum Egri Képtárába.

ak joggal kezdtek aggódni amiatt, hogy a királyné hatalmának csökkenése a fiatal érsek pozícióját veszélybe fogja sodorni, mely az érseki jövedelem elvesztésével is járhat. így igyekeztek itáliai egyházi javadalmakat is szerezni számára. Beatrix ennek egyáltalán nem örült, hiszen félt attól, hogy Hippolitot ez Magyarország elhagyására fogja ösztönözni, ami őt legfőbb támaszától fosztja majd meg. A királyné félelme beigazolódott, amikor a nehezen, de mégiscsak megválasztott II. Ulászló