Szilasi Ágota, H.: Mátyás király kegyeltje. Estei Hippolit püspök reneszánsz címefreskója az egri várban - Megfejtett múlt 1. (Eger, 2016)

Ippolito d’Este — Estei Hippolit ferrarai herceg életútja

Ippolito I. d’Este - Estei Hippolit ferrarai herceg életútja, karrierjének felívelése elválaszthatatlan a Mátyás kori Magyarország történelmétől. Jól megérthető általa a magyar király személyzeti politikája, valamint uralmának megszilárdításáért, rangjának és szuverenitásának elismertetéséért az európai hatalmi erőtérben folytatott küzdelme, hiszen a pápai akarattal is szembehelyezkedve, Mátyás határozott akaratából lett 1487-ben Hippolit Magyarország legfőbb papi méltósága, esztergomi érsek, s ami a legfurcsább, hogy alig nyolc évesen. Hippolit 1479-ben született Ercole d’Este Ferrara hercege és Eleonora d’Aragona nápolyi királylány ötödik gyermekeként. Ferrara a kor Itáliájának egyik legfényesebb városállama volt, uralkodói pedig számos itáliai és más európai dinasztiával kerültek vérségi kapcsolatba az évszázadok során. így például Hippolit édesanyjának húga, Beatrice d’Aragona - Aragóniái Beatrix - 1476- ban lett a magyar király, Hunyadi Mátyás felesége. Beatrix királyné és nővére, Eleonora gyakori levélváltásából ismert, hogy a kisfiú a Rómában 1485. október 17-én fiatalon elhunyt Aragóniái János bíborost — aki viszont Beatrix öccse volt - követte Magyarország legmagasabb főpapi méltóságában. Már az ő kinevezésének pápai jóváhagyása is gondot okozott, mert elődje, Beckensloer János nem halt meg, hanem elszökött, mondhatni elárulta királyát. De az újabb Beatrix rokon, a dajkával és játékokat is tartalmazó úti pakkal Magyarországra érkező unokaöcs beiktatásának jóváhagyását VIII. Ince pápa — mint egyházjogi nonszenszt — először egyszerűen visszautasította.

Mátyás tehát hajlott felesége kérésére, hogy Hippolitot nevezze ki esztergomi érsekké, mivel a Szécsi Dénessel való konfliktusa, Vitéz János árulása és Beckensloer János szökése után valószínűleg olyan főpapot szeretett volna, akit könnyen az ellenőrzése alá tud vonni, és akinek a befolyásától nem kell tartania. Annak ellenére, hogy Mátyás és főleg Beatrix dühében a kiküldött követeik sikertelenségét szinte árulásnak vette, a kis herceg 1486-os érseki székbe való meghívását megerősítő kérvényt - mivel Hippolit még nem töltötte be a kánoni kort -, VIII. Ince pápa tulajdonképpen joggal utasította el. Ám ez az eset az itáliai gazdag, nagyhatalmú családok egymásközti versengésére, a jól fizető pozíciók megszerzéséért folytatott fondorlataira is fényt derít. A pápának ugyanis Ascanio Sforza személyében már saját jelöltje is volt a magyarországi legmagasabb papi méltóságra, de a nagyhatalmú Rodrigo Borgia bíboros (a későbbi VI. Sándor pápa) nyomására - aki magának viszont a gazdag egri püspökséget szerette volna e Mátyás királynak tett szívességgel megszerezni — VIII. Ince pápa végül engedett. Nem tehetett mást, minthogy — azzal a feltétellel, hogy Hippolitot 25. életévének betöltése után püspökké szentelik - kiállította a kinevezést

megerősítő bullát. Természetesen ezzel egyidejűleg az érsekség egyházi kormányzására egy főpapot rendelt. Beatrix „elragadtatott anyai” szeretete mellett Magyarországon Hippolit a legkorszerűbb nevelésben részesült, már tizenegy éves korában gazdag humanista magánkönyvtárral rendelkezett. Beatrix tanácsára eleinte igyekezett magát a magyarokkal megkedveltetni s nyelvüket megtanulni; innen írt első leveleiben gyermeki elragadtatással szól erről az országról, s arról, hogy mindenütt mily élénk rokonszenwel találkozik. Később is előszeretettel szerezte be fényűzési szükségletei nagy részét Magyarországon. De Magyarországra való érkezésével magával hozta otthona európai vezető kultúráját, sok emberét, akik a kor itáliai szellemét testesítették meg Esztergomban. Rohamos térfoglalásuk mindenütt, ahol hatalom, befolyás és anyagi előny kínálkozott alkalmas volt a magyarság elégededenségét fölkelteni, de az ellenszenv még inkább fennállott a két nemzet gondolkozásában, erkölcseiben, műveltségében, egész lelki és szellemi habitusában.

Az esztergomi érseki székben felnövő ifjú helyzete Mátyás halála után viszont bizonytalanná vált, annál is inkább, mivel új jelölt jelentkezett az esztergomi érseki pozícióra az egri püspök, Bakócz Tamás személyében. Hippolit hazautazott, de a néhány év múltán a bíborosként Esztergomba visszatérő ifjú, II. Ulászló a magyar rendek nyomására meghozott második dekrétuma következtében - mely távolléte miatt burkoltan éppen ő ellene irányult -, kénytelen volt Bakócz Tamás javára lemondani az érsekségről. A szokatlan cserét Ercole d’Este is támogatta, így 1497-ben VI. Sándor pápa is megerősítette, II. Ulászló pedig megengedte, hogy mint egri püspök Itáliában tartózkodjék.

Hazájában — apjának közbenjárására — sorra halmozta az egyházi és világi címeket. Római palotája a Vatikánnal

volt szomszédos. I. Miksa császár pedig itáliai helyettesévé nevezte ki, s megajándékozta Baldi és Montago váraival is. Fivére, Alfonso pedig feleségül vette a pápa lányát, Lucretia Borgiát.

23 évig volt egri püspök és közben Heves vármegye főispánja, de ez idő alatt Magyarországon még kevesebbet tartózkodott. 1497 után évekig nem kereste fel személyesen egri püspöki székhelyét, a hivatal betöltését átruházta alispánjára. 1512-ben ugyan Egerben töltötte a telet, talán itt húzódott meg egy ideig az 1511-es, II. Gyula pápa elleni összeesküvés résztvevőjeként a megtorlástól tartva. 1513-ban viszont a szentatya halála miatt Rómába kellett utaznia a pápaválasztásra. A magyar országgyűlés azonban ismét felszólította, hogy ha nem tér vissza, megfosztják javaitól. Hippolit 1517-től érkezett ismét Magyarországra, ahonnan 1518 tavaszán továbbutazott Krakkóba, ahol részt vett Bona Sforza és Zsigmond lengyel király esküvőjén. Majd szeretett volna visszautazni Itáliába, ám ehhez II. Lajos király nem járult hozzá, így szándéka ellenére kénytelen volt hoszszabb ideig magyar földön maradni. Ezalatt az idő alatt részt vett a politikai életben, beválasztották a II. Lajos mellett működő nyolc tagú kormányzótanácsba, s ezzel megerősítette beneficiumának sérthetetlenségét Egri udvarába egyre többen érkeztek Itáliából. Az 1510-es években két híres honfitársa is itt tartózkodott: Giovanni Manardi orvostudós és a ferrarai humanista tudós, Celio Calcagnini. Vadászattal, fürdőzéssel múlatta vendégeivel az idejét.

1520-ban térhetett csak haza Itáliába. Pár hónappal ezután, 1520. szeptember 3-án, 41 éves korában vesztette életét, állítólag egy féktelen lakmározás következtében. Vagyonát fivérére, Alfonsóra és két természetes gyermekére, Hippolitra és Erzsébetre hagyta.

Hippolit alakjában egy valódi reneszánsz hercegi sarj képe bontakozik ki. Érdemes kitekinteni a művészettörténészek vele foglalkozó vizsgálataira, amelyekből megtudhatunk olyan érdekfeszítő részleteket, mint például hogy Hippolit arcvonásai több nemzetközi hírű műalkotáson is szerepelnek. Leonardo da Vinci „Sziklás Madonna” című képén, amelyet ma a párizsi Louvre-ban őriznek, családjának tagjai jelenítik meg a szereplőket: Beatrix királyné Szűz Máriát, Estei Izabella, Hippolit nővére az angyalt, Estei Alfonz, Hippolit bátyja Keresztelő Szent Jánost, és maga Hippolit a kis Jézust. Továbbá feltehetően őróla mintázta Mercur alakját Mantegna az 1497-es „Parnasszus” című festményén és Giovanni Bellini az 1514-es „Ajz istenek ünneplése” című képén. Legismertebb portréját Bartolomeo Veneto (működött: 1502—1546) festette meg, de tudunk egy Tiziano portréról (magyar díszruhában, Firenze, Pitti-palota) is. Magyarországon pedig Mikszáth Kálmán írt róla regényt „A kis prímás” címmel.

Estei Hipolit éremképe. Körirata: HIPPOLYTVS ESTENSIS A Magyar Nemzeti Múzeum gipszlenyomata után (forrás: Berzeviczy Albert, 1908.)