Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 27. (Eger, 2009.)
PÁLL-GERGELY B.-ERŐSS Z. P.: A Magyarországon élő Vertigo fajok együttes előfordulásai és megjegyzések habitat-preferenciájukról
A Magyarországon élő Vertigo fajok együttes előfordulásai és megjegyzések habitat-preferenciájukról Páli-Gergely Barna & Erőss Zoltán Péter Abstract: Co-occurrences of the Vertigo species of Hungary with notes on their habitat preference. In the present paper we are providing data on the co-occurence of the seven Vertigo species living in Hungary ( V. alpestris, V. angustior, V. antivertigo, V. moulinsiana, V. pygmaea, V. pusilla, V. substriata). We found that V. alpestris and V. moulinsiana co-occur with four, V. antivertigo and V. substriata with five, and V. angustior, V pusilla and V. pygmaea with six other Vertigo species. It is in good relation with literature data, namely that in Hungary V. moulinsiana and V. alpestris has the narrowest ecological tolerance. The typical habitat of V. moulinsiana is wetlands dominated by large sedges, and V. alpestris seems to be only rock-dwelling species inside the country. V. alpestris and the rarest species, V. substriata are recommended for protection. Key words: Vertigo, co-occurrence, habitat preference, ecology Bevezetés A Vertigo fajok kicsiny termetük ellenére az egyre jobban kutatott csigák közé tartoznak. Szokatlan témában is születtek publikációk, például Mazurkiewicz és Pokryszko (2005) a Vertigo pusilla O. F. Müller, 1774 gametogenetikus ciklusát, Pokryszko (1987) a Vertigo fajok afallizmusát (pénisz nélküliségét) kutatta. Több cikk született magyar kutatók tollából is (Domokos, T 1985, Erőss, Z. P. 1981, Fehér, Z. 2009, Hornung et al. (2003), Proschwitz, T. & Hornung, E. 2002, Szigethy, A. 1973, Varga, A. 1979). A Vertigo fajok általában nagy elterjedési területtel rendelkeznek, meglepő módon észak felé haladva fejszámuk nő, és az igazán ritka fajok is északon honosak. Ez is oka annak, hogy Nyugat-Európában és Magyarországon is több fajuk védett, illetve fokozottan védett, az észak- és nyugat-európai országokban vizsgálatukat és monitorozásukat kiemelt feladatnak tekintik (Speight, M.CD. 2003). A négy európai Annex II. listás faj közül Magyarországon a V moulinsiana (Dupuy, 1849) és a V angustior Jeffreys, 1830 él. A Vertigo fajok nagy elterjedési területe rendkívül jó terjedőképességüknek is köszönhető, mely összhangban van nagyarányú afallizmusukkal (Pokryszko, B. M. 1987, 1990); csupán egyetlen egyed is képes populáció létrehozására. Kirchner et al. (1997) Truncatellina fajok szél által történő terjedését bizonyították, mely kézenfekvő magyarázattal szolgál a viszonylag közel rokon és hasonló méretű Vertigo fajok széles elterjedésére. A nagyszámú publikáció ellenére a legtöbb, Vertigo fajokról szóló szakirodalom általában csak faunisztikai adatokat tartalmaz, vagy rendszertani ill. természetvédelmi problémákat boncolgat (pl. Pokryszko, B. M. & Stworzewicz, E. 2002, Ksiqzkiewicz, Z. 2008). Kifejezetten ökológiával, populáció-biológiával, populáció-genetikával, vagy a fajok életmenetével foglalkozó irodalommal csak elvétve találkozhatunk. Amilyen „sokat" tudunk nagyléptékű elterjedésükről és makrohabitat-preferenciájukról, annál kevesebb az információnk finom
